Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Érdekes gondolatok, elmélkedések

« Vissza

Nagy Szent Leó pápa nagyböjti beszédeiből 2. (2014.04.01.)

Nagy Szent Leó pápa beszédeiből
(Sermo 10 in Quadragesima, 3-5: PL 54, 299-301)

A szeretet dicsérete

János evangéliumában az Úr így szól: Arról tudják majd meg rólatok, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt (Jn 13, 35). Ugyanez az apostol a levelében pedig így ír: Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől való, és ismeri Istent. Aki nem szeret, az nem ismeri az Istent, mert az Isten a szeretet (1 Jn 4, 7-8).
Tekintsenek tehát a hívők a lelkükbe, és őszintén vizsgálják meg szívük legrejtettebb érzelmeit. Ha azt látják, hogy bensejükben ott van már valami a szeretet gyümölcseiből, akkor ne kételkedjenek, hogy bennük van az Isten; s hogy az ilyen fönséges vendég befogadására egyre alkalmasabbakká legyenek, gyakorolják az irgalmasság cselekedeteit mindig bőségesebben.
Mivel Isten a szeretet, semmiféle határa nem lehet a szeretetnek, mert nem lehet határok közé szorítani az Istenséget.
Szeretteim, ennek az irgalmas szeretetnek a gyakorlását a jelen napok kiváltképpen is sürgetik. Nem mintha nem lenne minden idő alkalmas ennek gyakorlására, de most azok, akik a testük és a lelkük megszentelésével készülnek megünnepelni az Úr húsvétját, leginkább erre a kegyelemre igyekezzenek szert tenni, amely minden erény teljessége, és befedi a bűnök sokaságát.
És ezért, amikor ezt a mindennél fönségesebb szent titkot készülünk megünnepelni, amellyel Jézus Krisztus vére megsemmisítette gonoszságainkat, legelőször is az irgalmasság cselekedeteivel hozzunk áldozatot: hogy amit Isten jóságából elnyertünk, abban mi is részesítsük az ellenünk vétkezőket.
Legyünk most jószívűbbek és bőkezűbbek a szegényekhez és azokhoz, akik gyengék és tehetetlenek, hogy sokak ajka hálálkodjék Istennek, és böjtölésünk érdemét a szegények megvendégelése támogassa. Ugyanis nincs más istenes cselekedet, amellyel a hívek annyi örömet szerezhetnének az Úrnak, mint az ő szegényeihez lehajló szolgálat. Ahol Isten az irgalmasság cselekedeteire talál, ott a saját jóságának a képmását ismeri fel.
Senki se féljen, hogy megfogyatkoznak a javai, ha másokra költi azt, hiszen már maga a jótékonykodás is igen nagy kincs, de az anyagiak sem fognak hiányozni a jótékonysághoz ott, ahol Krisztus az, aki bennünket táplál, és Krisztus az, akit táplálunk. Minden jótékonykodásban ott van annak a keze, aki, ha megtöri a kenyeret, megszaporítja azt, és megosztva megsokasítja azt.
Aggodalom nélküli és jókedvű legyen az, aki alamizsnálkodik: hiszen akkor jut a legnagyobb nyereséghez, amikor a legkevesebbet tartja vissza önmagának, amint Szent Pál apostol is mondja: Aki pedig magot ad a magvetőnek, és kenyeret táplálékul, megsokasítja vetésteket, és megszaporítja jótékonyságtok gyümölcsét (2 Kor 9, 10), a mi Urunk, Jézus Krisztusban, aki él és uralkodik az Atyával és a Szentlélekkel mindörökkön- örökké. Ámen.



Nagytétényi Plébánia
A honlap az (em) ecclesia segítségével készült.
Sablon: © katolikus.hu
© (em), 2007-2008.   -   emecclesia.hu