Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Érdekes gondolatok, elmélkedések

« Vissza

Nagy Szent Leó pápa Szívükbe írom törvényemet (2019.09.05.)

Kezdődik Nagy Szent Leó pápának „A boldogságok” című beszéde

(Sermo 95, 1-2: PL 54, 461-462)

Szívükbe írom törvényemet

Szeretteim, amikor a mi Urunk, Jézus Krisztus meghirdette Isten országának evangéliumát, és egész Galileában mindenféle beteget meggyógyított, akkor égi erejének híre bejárta Szíria összes tájait, és az egész Júdeából is nagy tömegben tódultak a mennyei orvoshoz. Mivel pedig a tudatlan ember vonakodik hittel elfogadni azt, amit nem lát, és vonakodik remélni abban, amiről nincs közvetlen tudása, ezért volt szükség a betegek gyógyítására és szemmel is látható csodákra, hogy így ösztönzést kapjanak azok, akiket az isteni oktatásban meg kellett erősíteni; hogy miután már megtapasztalták az Úr segítő jóságos hatalmát, ne vonakodjanak majd elfogadni üdvösséget hozó tanítását sem.

Urunk tehát magányt keresve és az őt körülözönlő tömeget elhagyva felment a közeli hegyre, egy magányos helyre, hogy a test gyógyításáról végre a lélek orvoslására térhessen át, és a sok testi gyógyítás után a lelkek üdvözítésén munkálkodjék. Magával vitte apostolait, hogy e titokzatos tanítói székének magaslatáról mennyei tanítását közölje velük. Az a hely, ahová most ment és amit ott tett, azt is jelzi, hogy ő szólt egykor Mózeshez isteni fölségével. Amott rettegést keltő igazságosságát mutatta ki, itt pedig szent szelídségét, hogy beteljesedjék az, amit Jeremiás próféta szavával megígért: íme, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával. Ha elérkeznek azok a napok – mondja az Úr: Bensejükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom (Jer 31, 31. 33).

Az szólt tehát az apostolokhoz, aki Mózeshez szólt, és az Ige gyors kézzel leírta és bevéste a tanítványok szívébe az Újszövetség parancsait. Nyoma sem volt itt az egykor oly sűrűn gomolygó felhőknek, nem volt ijesztő mennydörgés és villámlás, amely akkor úgy megrémítette a népet, hogy nem ment fel a hegyre. Nem, itt az őt körülvevő figyelmes hallgatók nyugodt csendben hallgatják a beszédet, hogy e szelíd kedvesség enyhítse a törvény szigorát, a gyermekké fogadás Lelke pedig megszüntesse a szolgasággal járó rettegést.

Mi volt tehát Krisztus tanítása? Szavai önmagukért beszélnek: akik be akarnak jutni az örök boldogságba, azok ismerjék meg az oda felvezető boldogító lépcsőfokokat is. Így kezdte beszédét: Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa (Mt 5, 3). Ha az Igazság csak annyit mondott volna: Boldogok a szegények, esetleg bizonytalanságban maradtunk volna, és nem tudhatnánk, milyen szegényekről van itt szó. Talán a mennyek országa kiérdemlésére elégnek is tarthatná valaki csupán azt a nélkülözést, amelyben oly sokan szenvednek kemény és kínos kényszerűségből. Azzal azonban, hogy így határozta meg: boldogok a lélekben szegények, megtanította őket: azoké a mennyek országa, akik nem annyira a vagyon hiányával, hanem inkább a lelkük alázatosságával tűnnek ki.



Nagytétényi Plébánia
A honlap az (em) ecclesia segítségével készült.
Sablon: © katolikus.hu
© (em), 2007-2008.   -   emecclesia.hu