Főoldal
 Események
 Hirdetések
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

heti hírlevél elmélkedései

« Vissza

Advent 2. vasárnapja A év (2013.12.08.)

2016

Készítsétek az Úr útját!
Föllépett egy ember, az Isten küldte, János volt a neve – olvassuk János evangéliuma elején. Adventi utunk markáns alakja Keresztelő szent János. Ő az útkészítő, aki meghirdeti az üdvösség idejét, megtérésre szólítja a szavára figyelőket, majd rámutat Jézusra, az Isten Bárányára. Kemény, szókimondó ember, aki életével is szavával is Isten szolgálatában áll. Tudja a helyét, feladatát. (Nekem kisebbednem kell, Neki pedig növekednie)
Miben tudom követni a keresztelőt?
Ami a legalapvetőbb, hogy életem Isten akarata szerint alakítom. Ehhez persze nyitottság és élő Isten kapcsolat szükséges. Ha komolyan törekszem rá, ha a jó harcot megharcolom, akkor szavak nélkül is jellé válik életem. Ide kapcsolódhat a vasárnap ünneppé tétele, beszédemre való tudatos odafigyelés.
A mai közbeszédet a ’polkorrektség’ jellemzi. Van, amiről nem illik beszélni. Ugyanakkor vannak divatos témák, amelyekről az elvárások szerint szólnak sokan. Ez viszont gyakran távol esik az igazság tartalomtól. Merek-e, tudok-e a keresztény értékekért kiállni, azokról beszélni a környezetemben? Babits szava csenghet fülünkbe: „vétkesek közt cinkos, aki néma…”
Természetesen helyzetemet, lehetőségeimet, alkatomat figyelembe kell vennem. Nem könnyű megtalálni azt, amit Kazinczy megfogalmaz: „ Jót s jól, ebben áll a nagy titok.”
Advent időszakában beszéljünk bátran a készületről, karácsony jelentőségéről, titkáról! Mutassuk meg, mi hogyan készülünk! Próbáljuk meg átadni azokat a hagyományokat, amelyek bennünket megerősítenek! És természetesen tegyünk tanúságot Istenről, az Ő szeretetéről, a köztünk növekvő Isten Országáról!

2013

Térjetek meg, elközelgett a mennyek országa!
Advent idején kapcsolatainkat, személyességünket szeretnénk megerősíteni. Karácsony ünnepe akkor lehet majd igazán szép, méltó és felemelő, ha rendezzük közös dolgainkat, ha Istennel és a másik emberrel meg tudom erősíteni kapcsolatomat. Mai széteső, atomizálódó világunkban erre különösen is nagy szükség van.
Keresztelő János lép elénk a mai evangéliumban. Advent kedves alakja ő, az útkészítő, aki rá is mutat a megváltóra. Bár ez a nyilvános működés kezdetén történik majd, mégis, Jézus születésének eseményéhez is elkísér bennünket.
A keresztelő alakja ma talán nem túl szimpatikus. Eledele, öltözete távol áll tőlünk. Mai megszólalása sem a kényelmes, önmagára vigyázó, a kellemetlen helyzeteket elkerülő ember benyomását kelti. Mi igyekszünk kényelmesen tenni dolgunkat. Kerüljük az erőfeszítéseket, a megszokotton, bármennyire is nem teljes, vagy nem jó, alig merünk, akarunk változtatni. Ebbe a kényelmességbe beleragadó világba kiáltja bele a Keresztelő a megtérésre hívó szót.
Vajon hogyan állok ki a keresztény értékekért? Hogyan tudom jelezni, elmondani, mit jelet az advent? Merek-e szólni, el merem-e mondani, hogy advent ideje a készülésé, és nem az előrehozott ünneplésé?
Adventi erőfeszítéseink, böjtünk, hajnali miséink gyümölcsöt fognak teremni. Hiszen Isten velünk van, rajtunk keresztül akar ma szólni az emberekhez. Mindebben pedig megtapasztalhatjuk a készület örömét, Isten velünk létének örömét.

2010

Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcseit!
Keresztény életpályánkat szemléljük, szeretnénk tovább haladni az úton, amelyen Jézus vezet, amelyen adventben elindultunk. Minden kezdet lelkesedéssel tölt el. Ezt a lelkesedést szeretnénk tovább erősíteni.
Tapasztalatunk, hogy a lelkesedés elhalványul, szándékunk elszürkül, emberi erőnk véges, gyengék, esendőek vagyunk. Jót szeretnénk tenni, de időnként megbántás lesz belőle.
Keresztelő szent János szavai a megújulás lehetőségét tárják elénk. Van bűnbocsánat, van lehetőség az újrakezdésre, a szent időszakok alkalmat adnak, hogy újra bemérjük az irányt, és ha kell, módosítsunk.
Első lépés hibánk beismerése, ebből fakad a bocsánatkérés. Persze, a másik oldal is kell, vagyis, hogy kész legyek megbocsátani.
A kiengesztelődés szentsége segít rendezni Istennel való kapcsolatomat és a másik emberrel való kapcsolatomat is. Isten kegyelmet, erőt ad, hogy a jó úton megerősödjünk.
A kiengesztelődés lépései: önvizsgálat, bűnbevallás, atyai tanácsok, feloldozás. Az első kettőt végül is bárhol megtehetem. (protestáns testvérek ezt teszik) Az atyai tanácsokat és a feloldozást csak a pap adhatja meg. (persze, a bűnbevallás szükséges a pap előtt)
Éljünk bátran a kiengesztelődés lehetőségével! Hibáink beismerése bár a gyengeség jele, mégis erősíti az emberek közötti kapcsolatot.
A hét szentírási mondata: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit! Készítem az Úr útját először is magamban. Advent tetteivel, a jócselekedetekkel, bűnbánattal Készítem az Úr útját családom körében, a testvéri közösségben. Egymást támogatva haladhatunk az úton. De készítenem kell az Úr útját a világban, a távolabbi ismerősök körében, a munkahelyen a lakókörnyezetben. Ez sokszor csendes tanúságtétel, a beszélgetések lehetőségének felfedezése, baráti kapcsolatok építése.

2007

Térjetek meg, elközelgett az Isten Országa
A Biblia évére hangolódó adventünkben az Úr hegyére indultunk. Minden indulás az érkezés reményét sejteti. Minden erőfeszítés, amelyet vállalunk, abból a reményből fakad, hogy Isten szava, amely felhangzik minden Szentmisében, megvalósul egyszer. Elközelgett a mennyek országa, amely ország bennünk, köztünk van. Ha karácsony ünnepe kapcsán a szeretet új lendülete születik bennünk és közöttünk, növekszik a mennyek országa. Az ünnepre készülés erősíti a reményt: van értelme készülődni, keresni szeretetünk kifejezését, mert Isten eljött a világba, mert megtörtént a megváltás, mert van szabad utunk az Atyához.
A világ reményét az anyagi biztonságba veti. A vásárlási láz azt sejteti, hogy a pénzben értékes ajándékokkal megvásárolhatja a másik szeretetét. Ezzel szemben mi Isten ingyenes, feltétel nélküli szeretetét akarjuk felmutatni. Mert Isten előbb szeretett minket. Mert a mi szeretetünk válasz Isten szeretetére. És éppen ez a megelőlegezett szeretet erősíti reményünket.
Szentatyánk napokban megjelent új enciklikája a reménnyel foglalkozik. Azzal a reménnyel, amelyet a hit ad nekünk. Ez a remény végigvonul az emberiség történetén. A mai világban mintha megfogyatkozott volna a remény, de legalábbis átalakult. Sokan gondolják, hogy a tudomány váltja meg az embert, hogy a szabadság – egyre jobban hamis – megélése teljesíti be az ember életét. Éppen ezért ma újra kell tanulnunk a reményt. Ennek a tanulásnak az egyik helye az imádság. Tetteinkkel, (jócselekedeteink, amelyekkel az érkező Megváltó elé igyekszünk) erőfeszítéseinkkel, szenvedéseinkkel a remény iskoláját járjuk. Az igazságossággal szolgálhatjuk a remény megerősödését. Máriára, a remény csillagára tekintve megerősödhetünk a remény útján.
Hogyan állok a reménnyel Milyen remény éltet? Reményem sugárzóvá válik-e a környezetemben?



Nagytétényi Plébánia
A honlap az (em) ecclesia segítségével készült.
Sablon: © katolikus.hu
© (em), 2007-2008.   -   emecclesia.hu