Főoldal
 Események
 Hirdetések
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

heti hírlevél elmélkedései

« Vissza

Advent 3. vasárnapja A év (2013.12.15.)

2016

Te vagy-e az, vagy mást várjunk?
Advent 3. vasárnapja örvendező vasárnap. Minek is örülhetünk? Fontos kérdés, mert sokszor nem könnyű megfogalmazni, kimondani az örömünket. Bánat, nehézség mindig akad, ezt sokkal jobban észrevesszük, erről sokkal könnyebben beszélünk, mert az fáj. Advent öröme a készülődés öröme. Milyen örömmel várjuk egy kedves vendég érkezését! Örömmel tölt egy várva várt esemény közeledte. Kíváncsi örömmel várhatok egy meglepetés bekövetkeztére.
Jézus válaszol a börtönben elbizonytalanodó János kérdésére. Máté rámutat az izaiási jövendölésre, amely János igehirdetésében megmutatkozik. Útkészítő ő, akit Isten küldött, hogy rámutasson a Fiúra. Jézus is Izaiás jövendölésére hivatkozik, amelyek a messiási időket mutatják be. Tetteiben felismerhető Isten küldötte. Ugyanakkor Jézus üzenetében ott van a bátorítás is. Megvalósulóban van mindaz, amit elkezdtél, amit meghirdettél.
Milyen sokszor van életünkben is, hogy elbizonytalanodunk. Jó úton járunk? Jó az, amit teszünk? Különösen, ha kevés a visszajelzés. A ma embere azonnali eredményt vár, Isten malmai azonban lassan őrölnek.
Adventi utunk félidejénél járunk. Ilyenkor könnyen elbizonytalanodunk. Milyen sok van még hátra, kezdünk elfáradni. Bátran kérjük Jézustól az erőt, a biztatást, hogy kitartsunk az úton, és elérkezzünk az ünnep örömére!

2013

Te vagy-e az, vagy mást várjunk?
(remény – csalódás – döntés a szeretet mellett)
Keresztelő Szent János hirdeti az eljövendő Megváltót, aki ítéletet tart majd. Rámutat Jézusra, benne látja meg az eljövendőt. Ő kisebbedik, majd Heródes börtönbe veti. De hallja Jézust tanítását, fontos számára tevékenysége. Talán a börtön miatt is, talán azért, mert nem úgy történnek a dolgok, ahogy ő hirdette, látta, remélte, elbizonytalanodik. Bizonytalanságában kérdezi Jézust, aki a prófétai jövendölések teljesülését mutatja meg Jánosnak.
Ha saját életemet tekintem, hasonló utat járok be kapcsolataimban, életem eseményeiben. Vannak reményeim, vágyaim. Ezek többé-kevésbé teljesülnek, de sosem tökéletesen. Óhatatlanul jelentkezik a csalódás. Én nem így képzeltem. Az emmauszi tanítványok története is bemutatja ezt a helyzetet, számos szent életében találhatunk ilyen elbizonytalanodásokat. Mindez nem a hitünk, nem a kapcsolatunk összetörését kell, hogy jelentse. Nem megoldás a kapcsolatból, élethelyzetből való kilépés. De nem segít az sem, ha nem beszélek róla. Ha kimondom, miben reméltem, mire vágytam, akkor a csalódás érzése máris oldódni kezd. Mindez elvezethet a szeretet melletti döntéshez, oda, hogy megerősítsem az adott kapcsolatot. Mindennek ellenére, vagy talán éppen azért, mégis szeretni akarlak téged, mégis megyek tovább az úton.
Adventi utunk segít, hogy Istennel való kapcsolatunkban megerősítsük a szeretet melletti döntést. Adventi készületünk megerősít abban is, hogy a másik, a hozzám közelálló felé is megerősítsem: mindennek ellenére, minden nehézség ellenére, minden csalódás ellenére akarlak szeretni téged, és ennek jelét adom azzal, ahogyan az ünnepen feléd fordulok.

2010

Te vagy-e az, vagy mást várjunk?
Keresztelő szent János alakja kíséri adventi utunkat. Kemény igehirdetőnek ismertük meg őt, aki kimondja az igazságot. Érvel, int, buzdít nagy hozzáértéssel. Persze, fellépése nem marad következmények nélkül, szavaival kiváltja Heródes haragját. A börtönben elbizonytalanodik. Tényleg Jézus az eljövendő? Mikor valósul meg az Isten Országa?
A mi életünkben is van számtalan elbizonytalanodás. Ennek oka sokszor az eredménytelenség, a kudarc, a megfáradás. Érdemes-e az erőfeszítéseket vállalni? Érdemes-e küzdeni, az árral szemben úszni?
Isten erőforrást kínál fel számunkra az élet küzdelmeihez. Ezek az imádság, az Oltáriszentség, a Szentmise.
Az imádság mindennapi életünk része. Naponta találkozhatok Istennel, elmondhatom örömeimet, nehézségeimet. Jó a közelében lenni, még akkor is, ha nem mindig olyan jól sikerül az imám, ahogyan azt szeretném.
Az Oltáriszentség lelkünk tápláléka. Krisztus testét veszem magamhoz. Vajon hogyan készülök erre a találkozásra? Hogyan veszem magamhoz? Szükséges, hogy gyakran járuljunk szentáldozáshoz, de ugyanígy szükséges a rendszeres szentgyónás is. A szentáldozásnál figyeljünk az Egyház formai kéréseire! Igyekezzünk csendet teremteni magunkban, elbeszélgetni Jézussal, aki belülről akar formálni, megerősíteni. Vannak, akik nem járulhatnak szentáldozáshoz életállapotuk miatt. (egyházilag nem rendezett kapcsolat, súlyos, meg nem gyónt bűn …) Számukra a lelki áldozás, az imádságban való találkozás marad. Isten őket is hívja, várja, az Egyház együtt érez helyzetükben.
A Szentmise önmagában is erőforrás. Hallgatom Isten szavát, átélem a keresztáldozat értem is megtörtént voltát, találkozom Istennel.
Ezek az erőforrások segítenek, hogy örömmel készüljek az ünnepre, és éljen bennem a vágy az Istennel való találkozásra.

2007

Örüljetek az Úrban szüntelen!
Mit jelent számomra az öröm? Van-e ma okom örülni? Hiszen annyi baj vesz körül, annyi rosszról hallani.
Az igazi öröm az Isten félelmében lakozik. Éppen ezért az örömnek a része a kinyilatkoztatás öröme. Isten megszólított, emberi módon szólt hozzánk, szava érthető, utolérhető. A kinyilatkoztatás öröméből következik a szövetség öröme. Isten szövetséget kötött velünk. Mózessel a Sínai hegyen, mely Izrael népére vonatkozott, majd Jézusban az egész emberiséggel. Ez az új és örök szövetség alapozza meg mindennapjaink örömét. Ez az öröm az evangéliumokból árad felénk. Az evangélium, Isten jó hírének öröme hathatja át életünket. Ez az öröm az élet öröme, az új élet öröme. Életünk minden napja tartogat örömet számunkra. Csak észre kell vennünk, csak ki kell emelnünk a hétköznapok szürkeségéből, csak rá kell találnunk a mai világ hír dömpingjében. Végső soron Isten mutatja meg nekünk az élet örömét. Vele járni az igazi öröm.
Advent harmadik vasárnapja az öröm vasárnapja. Van örülnivalóm, van minek örülni. Elővételezett öröm ez, az ünnep örömének elővételezése. Emlékszem egy esetre, amikor valaki ilyenkor, december közepén mondta, hogy mennyire szeretne valamit. Alig bírtam komoly maradni, szájam sarkában mosoly bujkált, mert az áhított dolog már ott lapult a szekrényben, várva, hogy a fa alá kerülhessen. Idézzük fel a hasonló örömöket, ezzel az örömmel várjuk az ünnep érkeztét!



Nagytétényi Plébánia
A honlap az (em) ecclesia segítségével készült.
Sablon: © katolikus.hu
© (em), 2007-2008.   -   emecclesia.hu