Főoldal
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek

heti hírlevél elmélkedései

« Vissza

Urunk megkeresztelkedése A év (2014.01.12.)

2020

Íme az én szeretett fiam …
Izaiás próféta az Úr szavát idézi: „Íme a szolgám, akit támogatok, akiben kedvem telik.” Ugyanez a szó hangzik fel, amikor Jézus megkeresztelkedik a Jordában. Keresztény gondolkodásunk meglátja a próféta szavában az utalást Jézusra.
Urunk megkeresztelkedése is epifánia, hiszen az Atya szózata hallatszik a Lélek pedig galamb képében leszáll rá. Megtestesülés, mert Jézus emberként és Isten Fiaként is jelen van.
Magamra is kell értenem az isteni szót: íme az én szeretett fiam. Isten gyermeke lettem a keresztség által. Mi jellemzi Isten gyermekét? Hűségesen tanítja az igazságot. Ez persze nem könnyű, mert a mai zajos világban nehéz megismerni az igazságot, hiszen mindenki a maga igazát igyekszik bizonyítani. Csak akkor működik, ha szoros, személyes kapcsolatban maradok Istennel.
Kedvét el nem veszíti. Ezt épp az előbbiek miatt kell tudatosítani magamban. Mert oly sok próbálkozás marad eredménytelen. Mert kevesen hallják meg az igaz üzenetet. Mert sokan a kényelmesebbet választják. Mert gyakran magamra maradok az igazság ügyének szolgálatában. Mert a magam gyengesége gyakran akadályoz. Fontos tehát meglátnunk azt a forrást, amely táplál, erőt ad, új lelkesedéssel tölt el. Ez a forrás az a Jézus Krisztus, akinek születését ünnepeltük, akinek Istenségére rácsodálkozunk, akit Megváltónknak ismerünk el és hirdetünk környezetünkben.

2017

Benne telik kedvem.
Lezárul a karácsonyi idő, egyben elkezdődik az évközi idő. Jézus születését szemléltük eddig, most pedig a nyilvános működés időszakára tekinthetünk. János elkezdi az igehirdetését, előkészíti a Messiás útját. Ő viszont, hozzánk hasonlóan, emberi alakban jelenik meg. A keresztelő felismeri, mert nyitott az Istenre, Aki őt küldte, és felfedezi a jelet. Az Atya pedig megerősíti Fiát, látható jelet ad.
Voltak, akik azt gondolták, ekkor vált istenivé Jézus. Hitünk titka, hogyan lehet Jézusban egyszerre teljességgel az emberi és az Isteni természet is jelen. Hisszük, hogy Ő valóságos Isten és valóságos ember.
Az ünnepek elmúltával, a hétköznapokban szeretnénk megmutatni Jézust. Szeretnénk megélni keresztény voltunkat, ezzel láthatóvá tenni Isten jelenlétét a világban. Vajon rám is elmondhatja az Atya: benne kedvem telik? Vajon bennem is felismerhető az Isten jelenléte? Mit jelent keresztényként élni ma?
Jelenti a tisztességes, becsületes életet. Jellé válhatok beszédemmel. Nem feltétlenül úgy, hogy mindig Jézusról beszélek. Mégis, ahogy szólok a másikhoz, ahogy elmondom a véleményemet, ahogyan teszem a dolgomat, az mind tanúságtétellé válik.
Keresztényként élni azt is jelenti, hogy megbízható vagyok. Lehet rám számítani, elvégzem, amit rám bíznak.
Keresztényként élni azt jelenti, hogy vállalom az elkötelezettséget, hitem szerint alakítom az életemet.
Azt is jelenti a keresztény élet, hogy bele tartozom a közösségbe, igyekszem szolgálni a másik embert, kincseimből adok a többieknek. Időt szánok az Isten dolgaira, időt szánok a közösségre. Legyőzöm a kényelmességemet, vállalom az erőfeszítéseket, lemondásokat a másikért, a közösségért, az Istenért.
Induljunk ma bátran keresztény utunkon, együtt, a Lélek erejében, hogy elvigyük a világba Isten szeretetének örömhírét!

2014

Jézus keresztsége – az én keresztségem
Keresztelő János bűnbánati keresztséget hirdetett. Aki vállalta ezt a jelet, alámerült a folyóban, és új emberként emelkedett fel. Jézus is beáll a sorba, nem azért, mert neki tisztulnia kellett volna bármitől is, hiszen mindenben hasonlóvá lett hozzánk, a bűnt kivéve. Éppen azért kérte János keresztségét, mert egészen vállalni akarta ember voltunkat. Nem kívülállóként jött közénk, hanem valóságos emberként.
A keresztelés szertartásában valami hasonló történik. A görög elnevezés alámerítést jelent. A keresztségben a régi ember meghal, alámerül a vízbe, és új ember lép ki onnan. A vízzel való leöntés, amely már az I. század végén megjelenik az egyház gyakorlatában, ugyanezt fejezi ki.
Mit jelent számomra, hogy megkeresztelt ember vagyok?
A keresztény ókorban éveken át készültek a jelöltek a keresztségre. Ezalatt nem csak a hit ismeretét kapták meg, hanem életüket is igyekeztek kereszténnyé formálni. Ugyanakkor a szentség felvétele után se hagyták magukra őket, következett a misztagógia időszaka, amelyben megerősítették mindazt, amit megtanultak.
Az V. század táján, amikorra a társadalom kereszténnyé vált, gyakorlattá vált a gyermekek megkeresztelése. Azért volt ez lehetséges, mert a család vállalta, hogy a gyermeket bevezeti a keresztény életbe, mert a keresztény közösség ott állt a felnövekvő ember mellett, a felnőtté váló ember körül. Így a keresztény életbe való bevezetés, a hit megerősítése, a keresztény élet formálása egy egész élet feladata lett.
Jézus keresztségét ünnepelve gondoljuk végig, miben kell nekem fejlődnöm, alakulnom! Hol kell megerősödnöm? Ha megtaláltam, akkor bátran induljak útnak! Nézzünk szét környezetünkben! Kik azok, akiket jó lenne közelebb hozni a közösséghez, a keresztény élethez? Milyen sokan vannak, akik ugyan meg lettek keresztelve, de nem kerültek bele a keresztény élet vérkeringésébe! Őket hogyan tudjuk megszólítani?
Az első keresztények életükkel vonzották a mellettük élőket a közösség felé. Az én életem mennyire vonzó, mennyire hívogató?

2011

Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!
Karácsony ünnepkörében a megszületett Jézusra tekintünk. Isten szeretetét ismerjük fel benne. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte” (Jn, 3,16)
Karácsony ünnepe, a születést, kezdetet, indulást, reményt jelenti. A mai vasárnap a karácsonyi idő lezárása, egyben az évközi idő kezdete. Jézus megkeresztelkedésével kezdődik nyilvános működése, igehirdetése. Működése az Atya erejében történik, hiszen kinyilvánítja: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.”
Ki nekem Jézus? Mennyire ismerem őt? Ha vele akarom járni utamat, akkor egyre jobban meg kell ismernem őt. A család éve arra hív, hogy saját családommal tudatosítsam a szeretet kapcsolatot. Arra is hív, hogy más családok felé forduljak. Attól lesz tartalmas és felemelő a család éve, ha mindannyian megtaláljuk benne feladatunkat és örömünket.
Jézus megkeresztelkedik a Jordánban. Minket is egykor megkereszteltek. Legtöbben nem emlékszünk magára az eseményre. De felnövekedve tudatosult, hogy keresztények, Krisztus követők vagyunk. Szítsuk fel magunkban a keresztség kegyelmét! Induljunk új útra, induljunk új lendülettel a krisztusi úton! Jézus keresztsége arra hív minket, hogy egyre tudatosabban éljük keresztény életünket.
Ez az én szeretett Fiam. Jézust valóban Isten Fiának hiszem-e, tartom-e.? És ha annak tartom, így figyelek-e rá? Ha Ő valóban Isten Fia, akkor mindaz, amit mond vagy tesz, tekintéllyel kell bírjon számomra. Ha Ő az Isten Fia, akkor Ő kell legyen legfontosabb az életemben. És ha Ő a legfontosabb, akkor minden más is a helyére fog kerülni.
Benne telik kedvem. Istennek kedve telt Fiában, mert Ő engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Vajon bennem mennyire telik kedve a Mennyei atyának? Tudom-e úgy alakítani életemet, hogy bennem is kedve teljék? Ez persze nem megy a magam erejéből. Ha bátran kérem Jézus segítségét, ha bátran szólítom Istent, ha belekapaszkodom Jézus felém nyújtott kezébe, akkor sikerülni fog az Ő útján maradni.



Nagytétényi Plébánia
A honlap az (em) ecclesia segítségével készült.
Sablon: © katolikus.hu
© (em), 2007-2008.   -   emecclesia.hu