Főoldal
 Események
 Hirdetések
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

heti hírlevél elmélkedései

« Vissza

Évközi 2. vasárnap A év (2014.01.19.)

2017

Tanúságot tenni együtt Isten szeretetéről!
Megbékélés, kiengesztelődés - Krisztus szorongató szeretete (2Kor 5,14–20)
Az évközi idő kezdetén Keresztelő szent János lép elénk. Rámutat Jézusra, tanúságot tesz arról, hogy ő az Isten Báránya.
Mai környezetünkben mintha keresztény értékeinket hallgatás venné körül. Ritkán beszélünk róla, sokszor alig látható keresztény jelenlétünk a társadalomban. A 90-es évek előtt hallhattuk gyakran, hogy a hit a templomba való. A változások óta eltelt bő 25 év mintha nyomtalanul múlt volna el. Ma is sokan hitük megélését a templomra korlátozzák. Keresztelő János most hallott tanúságtétele erősítsen meg bennünket, hogy éljük meg hitünket, bátran beszéljünk róla, mondjuk el másoknak, miért élünk így! Kezdve a mindennapi kapcsolatainkon, beszélgetéseinkben, folytatva a vasárnap ünneppé emelésével, a házasságról vallott keresztény felfogás hirdetésével és megélésével.
A keresztények egységéért végzett imahetet kezdjük el a mai napon. Ismerjük az egyház történelméből azokat a sokszor mindkét oldalon meglévő emberi gyengeségeket, amelyek Krisztus varratlan köntösét szétszabdalták. Ha életünket egyre inkább krisztusivá tesszük, akkor egyre jobban közeledünk egymáshoz is. Istennek hála az évszázados csatározások elmúltak, egyre jobban tudjuk a szeretet kapcsolatot alakítani a különféle felekezetek között. A meglévő teológiai nehézségeket elsősorban a hozzáértő teológusok próbálják megoldani. A mi feladatunk, hogy Krisztusról, az Ő szeretetéről együtt tegyünk tanúságot. Azokon a területeken, ahol már most is egyek vagyunk. Ha mindannyian az idei imahéten is egy lépéssel közelebb lépünk Krisztushoz, akkor nem eredménytelen a közös imádság. És bár lehet, alig látható ez a lépés, mégis ha évről évre ezt tesszük, akkor egyszer majd Isten kegyelméből és a Szentlélek vezetésével, elérkezünk célunkhoz.

2014

Keresztény feladatunk a tanúságtétel
Keresztelő János rámutat Jézusra: „Ő az, aki nagyobb nálam…” Jézus arra küld minket, hogy éljünk tanúságtevő életet.
Tanúságot arról tudok tenni, akit megismertem. Ha Jézusról kell tanúságot tennem, akkor Őt kell egyre jobban ismernem.
Honnan van a Jézusról szóló ismeretem? Leginkább másoktól. Szent Pál is megfogalmazza: „A hit hallásból ered.” Ugyanakkor az is fontos, hogy a hallott igehirdetés igazságáról meg tudjak győződni. Ehhez alapvetően szükséges, hogy a hirdető felé bizalommal legyek. Ha azt szeretném, hogy az általam elmondottakat a másik elfogadja, először bizalmat kell ébresztenem benne. Fontos az is, hogy két alapra építsük mondanivalónkat: az Egyház és a Szentírás tanítása.
Az Egyház kezdettől fogva közösségként áll előttünk. Jézus közösségbe gyűjti apostolait. Ők, amikor egy-egy városban hirdetik Krisztust, közösséget hoznak létre, aminek élére elöljárót rendelnek. Vitás kérdésekben a legfőbb vezetőket kell megkérdezni. (pl. páli levelek, apostoli zsinat)
A Szentírás olvasásához és megértéséhez szükséges az Egyház tanításának ismerete, hiszen az Egyház, amely kezünkbe adja a szentírást, a legfőbb értelmezője a szent szövegeknek. A Szentírás könyvei közül elsőként a páli levelek születtek meg. Közben összegyűjtötték Jézus csodáit, példabeszédeit, tetteit. Ezekből a gyűjteményekből vették anyagukat az evangéliumok szerzői. A Biblia könyveinek a jegyzéke, amelyet kánonnak nevezünk, a II., század közepére, végére lett teljes.
Máté evangéliuma, amelyet ebben az évben javarészt olvasni fogunk, a 70-80-as években készült el. Máté a zsidóságból megtérteknek írja evangéliumát, bizonyítani szeretné számukra, hogy Jézus a megígért messiás, ezért sok benne az ószövetségi utalás.
Vasárnapról vasárnapra Jézus hív minket, hogy feltöltsön, megerősítsen. és újra küldjön környezetünkbe, ahol tetteinkkel, életünkkel és szavainkkal tanúságot szeretnénk tenni Róla!

2011

Krisztusra mutató ember
A mai evangéliumban a keresztelő rámutat Krisztusra: „Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit…” János és András, a későbbi apostolok a keresztelő szavára követik Jézust, és aznap nála maradnak, majd hívják testvéreiket Jézushoz.
Krisztusra mutató emberek a szentek, akiknek példája sarkall minket. Hétköznapi keresztény életünkben irányt mutatnak, hogy járni tudjunk a krisztusi úton.
Tekintsünk ma Szent Margitra, akit a héten ünneplünk. A tatárjárás napjaiban született, szülei Dalmáciába menekültek a tatárok elől, és felajánlották születendő gyermeküket, ha az ország megmenekül. Fogadalmukat be is tartották, Margit 4 évesen a domonkosok veszprémi kolostorába kerül, majd a közben felépült nyulak szigeti kolostor tagja lesz. 1254-ben teszi le fogadalmait, amelyhez mindvégig ragaszkodik, bár apja kétszer is házassági ajánlattal keresi fel, jelezve, hogy elintézi a fogadalmai alóli felmentést Rómánál. Vezeklő életet él, a keresztény szeretet és az önfegyelem példája. Amikor polgárháború fenyeget, apja és testvére közötti ellentét fajul el idáig, ő lép fel a béke érdekében, és békíti ki egymással az ellenfeleket.
Margit fő tanítása: Istent szeretni, magamat megvetni, senkit nem utálni, senkit meg nem ítélni.
Példája abban segíthet, hogy szüleim álma legyen az én álmom is. Szülőként legyen álmom gyermekemről, amely persze legyen reális. Segítsem őt ezen az úton, persze nem erőszakosan, nem kötelezve rá. Gyermekként ismerjem meg, mi szüleim álma rólam, és keressem mellette, hogy mi Isten álma rólam.
Felajánlottam-e Istennek gyermekemet? Keresem-e mi Isten álma gyermekemről, és segítem-e őt, hogy felismerje?
Szent Margit alakja, élete segítsen bennünket az Istennek adott életben, a keresztény szeretetben, a fegyelmezett életben!

2008

Krisztusra mutató ember
Keresztelő János áll ma előttünk az evangéliumban. Az előfutár, az útkészítő. Tanúságtételt hallunk tőle. Felismeri Jézusban az Isten Bárányát, rámutat, és hozzá küldi tanítványait.
Az évközi idő arra hív bennünket, hogy ismerjük meg Jézust, aki a Szentírásban előttünk áll, és akit az Egyház bemutat nekünk. A Szentírás évében különösen is szeretnénk életté váltani azt, amit hallunk az evangéliumból.
A Keresztelő Krisztusra mutató ember. Nekem is Krisztusra mutatóvá kell válnom. Krisztusra pedig akkor tudok rámutatni, ha ismerem őt, ha magam is követője vagyok, ha vállalom keresztény életemet.
A Krisztusra mutató ember próféta. A próféta feladata az Isten üzenetének közvetítése. Meghallja Isten üzenetét, mert nyitott rá, mert felismeri szavát életében. És kész arra, hogy a meghallott üzenetet továbbadja.
Mindannyian próféták vagyunk, Isten küldöttei. Persze ezt a feladatot ki-ki másképp élheti meg. Otthon, a családban, a munkahelyen, az iskolában számtalan lehetőség adódik, hogy próféta legyek. Prófétaként élek, ha kiállok a keresztény értékek mellett. Ha életemet krisztusivá formálom. Nem nagy dolgokon múlhat. Ilyen lehet például a vasárnap ünneppé tétele, a nagyböjti idő komolyan vétele, a beszédem megfelelő alakítása. Próféta lehetek, ha valakit – szelíden és szeretettel – figyelmeztetek a hibájára, tévedésére. Próféta lehetek azáltal, hogy hívok másokat Isten útjára, ha a közösség életébe bekapcsolódok.
Nem könnyű a prófétaság. Nem könnyű például a hittől eltávolodott családtagot visszahívni. Nem könnyű nem hívő környezetben kiállni hitünk mellett, vállalni keresztény gondolkodásunkat.
Mégis, Jézus erejébe kapaszkodva, szeretnénk egyre jobban prófétává válni, Krisztusra mutató emberek lenni.



Nagytétényi Plébánia
A honlap az (em) ecclesia segítségével készült.
Sablon: © katolikus.hu
© (em), 2007-2008.   -   emecclesia.hu