Főoldal
 Események
 Hirdetések
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

heti hírlevél elmélkedései

« Vissza

Nagyböjt 1. vasárnapja A év (2014.03.09.)

2017

Megkísértett emberi létünk
A nagyböjt időszaka a korai kereszténységben hangsúlyosan, de ma is, amikor felnőttek készülnek a keresztségre, a szentség felvételére való közvetlen előkészület ideje. Az idei nagyböjtben átelmélkedhetjük azokat a nagy képeket, amelyeken a beavatásra való készületként vezették át a jelölteket. A víz (szamáriai asszony), a világosság (a vakon született) és az élet (Lázár feltámasztása) témái a keresztségre utalnak.
Minden nagyböjt ugyanakkor emberlétünk két fő témájával indul, megkísértett létünkkel és Isten dicsőségének szemlélésével. Ezeket a témákat átelmélkedve érkezünk majd el húsvét örömünnepére, és erősödünk meg keresztény létünkben.
A nagyböjt 40 napja Jézus pusztai böjtölésének megélése. Részesévé válunk Jézus életének, a böjt és a kísértés küzdelmének, de – és ez a lényegesebb – a győzelemnek is. Jézus megmutatja, hogy a kísértés legyőzhető. Azzal a határozottsággal, amellyel Jézus ellenáll, a kísértő nem tud mit kezdeni. A mai evangélium mintegy nyitánya az egész Jézus történetnek.
Hol tapasztalom meg én a kísértést életemben?
Alapvető szándékunk, hogy biztosítsuk életünket a földön. Hogy itthon legyek itt e világban. Keresem a kényelmes életet, kerülöm, ha lehet, a küzdelmeket, az erőfeszítéseket. Az a fontos, hogy nekem jó legyen, hogy valamivel kitűnjek a tömegből. Két érdekes mondat csenghet fülünkben: ’mert senkinek nincs’, és ’mert mindenkinek van’.
A nagyböjti szent idő arra hívja fel a figyelmünket, hogy megnézzük, ki van az életem középpontjában? Vajon Isten, és az Ő országa, az odajutás vágya, szándéka? A kísértő éppen erről szeretné elterelni a figyelmünket. Utasítsuk vissza a nagy csábítót a jézusi határozottsággal!

2014

A lélek a pusztába vitte Jézust, hogy a sátán megkísértse
Nagyböjt kezdetén Jézus megkísértése áll előttünk. Ő, aki valóságos ember, mindenben hasonlóvá lett hozzánk, a bűnt kivéve. Emberi életünk része a kísértés. Ahogy Ádám és Éva a paradicsomban megtapasztalta, úgy mi is életünkben folyamatosan átélhetjük. Mindennapjainkban „a kísértés gyakran mentegetőzés és kifogások formájában jelentkezik, mintha számtalan feltételnek kellene teljesülnie ahhoz, hogy az öröm lehetségessé váljon.” (Ferenc pápa: Evangélii gaudium 7) Nagyböjt ideje nem azt jelenti, hogy örömeink se lehetnek. Sőt éppen a lemondás, az Istennek adott idő, a jócselekedetek megannyi lehetőséget kínálnak az öröm átélésére. Mindez abból fakad, hogy „keresztény létünk kezdetén nem egy etikai döntés vagy egy nagy eszme áll, hanem a találkozás egy eseménnyel, egy Személlyel, aki életünknek új horizontot és ezáltal meghatározott irányt ad.” (XVI. Benedek pápa)
Persze milyen sokszor tapasztaljuk magunk is, ha valakit megbántottunk, akkor kerüljük a vele való találkozást. Nagyböjt ideje alkalom arra, hogy megújítsuk személyes találkozásunkat Krisztussal. Isten soha nem fárad bele a megbocsátásba. Fedezzük fel bátran irgalmas szeretetét!
Nagyböjt ideje az üdvösség ideje. Isten az üdvösség útjára hív bennünket. Keresztelésünkkor megkaptuk menyegzős ruhánkat. Itt az alkalmas szent idő, hogy rendbe tegyük. Ide kapcsolódhat a kérdés, hogy ki üdvözülhet? Valljuk, hogy a keresztség szükséges az üdvösséghez. Ugyanakkor számos emberről tudunk, aki nem hallott, vagy nem jól hallott az Istenről. A II. vatikáni Zsinat kifejtette, hogy mindazok üdvözülhetnek, Isten irgalmából, amely felülmúl minden elképzelhetőt, akik kifejezetten nem utasítják el Istent és szeretetét. Ugyanakkor, ha megéljük az evangélium örömét, tanúságtételünkkel segíthetünk a távol járókon. Nagyböjt különleges alkalom, hogy újra felfedezzük hitünk örömét, és ezt az örömet meg is tudjuk mutatni másoknak.

2011

A pusztába vitte és megkísértette.
Nagyböjt első vasárnapja évről évre a pusztába vonuló Jézust állítja elénk. A puszta az Istenhez való közelséget jelenti. Elhagyom a kényelmemet, hiányt szenvedek egyes dolgokban, de mindez megnyit Isten felé. Megtapasztalom, hogy a magam ereje kevés, szükségem van Isten kegyelmi erejére.
A puszta a kísértés helye is. Felfedezem, miben vagyok kísérthető, sebezhető, és Istentől kaphatok megerősítést, gyógyírt. A kísértés gyökerében azt láthatjuk, hogy magam akarom irányítani sorsomat, csak önmagammal törődöm, aminek következménye a magány lesz. Hiszen nem a másik felé fordulok, csak magammal törődöm. Ha legyőzöm a kísértést, angyalok jönnek, hogy szolgáljanak.
Mai olvasmányunk a bűnbeesés története. Mit üzen ma nekünk ez az elbeszélés? A kísértő tetszetős szavakkal áll elénk. Valami szépet, jót ígér. Ugyanakkor utána csak valami aprót, kicsit látok meg. Jó és rossz tudását ígéri, és annyit fedeznek fel, hogy mezítelenek. A kísértő hazugnak tünteti fel az Istent. A bizalmat rombolja.
Gondoljuk végig a mai napon: Mi az, amit el kell engednem? Ami akadályoz az Istennel való találkozásban? Milyen területen vagyok kísérthető? Tudok-e, merek-e magamról elfelejtkezve a másik felé fordulni?

2008

Krisztus értetek szegénnyé lett. (Kor 8,9)
Az idei nagyböjtben, Szentatyánk nagyböjti üzenete alapján, és a püspöki kar körlevele nyomán, áldozatvállalásunk és jócselekedeteink a szegények és a betegek felé fordítanak minket.
A mai kor nagy kísértése a bezárkózás, a csak a magam bajával törődés. Amikor mindannyiunknak nehezebb, amikor oly sok nehézségről hallunk, a nagyböjt arra hív, hogy nyissuk meg szívünket. Vegyük észre a rászorulót, és keressük meg a segítség lehetőségét!
Nagyböjt kezdetén évről évre Jézus megkísértését olvassuk, amely saját megkísértett életünkre irányítja figyelmünket. Mi a legnagyobb kísértés az életemben? Mi az, amiről legnehezebb lemondanom?
A nagyböjt arra hív bennünket, hogy most többet imádkozzunk, és buzgóbban gyakoroljuk az irgalmasság tetteit! Az imádság jelen is van életünkben, ilyenkor bizonyára több idő is jut rá. De vajon az irgalmasság tetteivel hogyan állunk? Abból szeretnénk adni, amink nekünk magunknak is van. Akár úgy, amint Péter apostol a templom előtt ülő koldusnak: „aranyam, ezüstöm nincs, de amim van, neked adom. Jézus nevében kelj fel és járj!” (ApCsel 3) Adjak abból, amiből legtöbb van! Adjak bátran az időmből a másik embernek! Hányan szenvednek attól, hogy nincs aki meghallgassa, meglátogassa őket. Vagy ha szükséget szenvedőt látok, mit teszek? Sokszor valóban nehéz megtalálni azt, aki tényleg rászorul. De ha találok ilyet tudok-e segíteni, akár anyagiakkal, akár azzal, hogy továbbadom az információt a plébánián, vagy a karitász csoportban.
A püspöki kar körlevele arra hív, hogy a plébánia közössége, a karitász csoport fogja össze a rászorulók segítését. A plébánia közössége feszítse ki a segítő szeretet védőhálóját! Nagyböjt ideje, a lélek megtisztulásának, a szeretet megerősödésének ideje. Kérjük Isten kegyelmét, hogy erejével járhassuk utunkat, és szeretetéről tanúságot tehessünk környezetünkben!



Nagytétényi Plébánia
A honlap az (em) ecclesia segítségével készült.
Sablon: © katolikus.hu
© (em), 2007-2008.   -   emecclesia.hu