Főoldal
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek

heti hírlevél elmélkedései

« Vissza

Nagyböjt 2. vasárnapja A év (2014.03.16.)

2020

Uram, jó nekünk itt lennünk!
Ismerjük jól a színeváltozás történetét. Péter, Jakab és János szeretnének megmaradni abban az állapotban ott fent a hegyen, véglegesen a megdicsőült Jézussal együtt lenni.
Bizonyára volt már nekünk is olyan helyzetünk, amiben jó volt együtt lenni valakivel, és meg akartunk maradni ebben az állapotban. Mitől volt ott akkor olyan jó? Gondolom, tenni kellett érte, erőfeszítéseket vállalni, előkészíteni, odaérkezni. Péterék – azt sejtem – nem kerestek kifogásokat, hanem indultak Jézussal, mert Ő volt fontos nekik.
Uram, jó nekünk itt lenni – mondhatjuk ki ezt a templomban. Persze nem volt feltétlenül könnyű megérkezni. Mennyi mindent kellett érte tenni. Mégis vállaltuk.
Uram, jó nekünk itt lenni – fogalmazódik meg egy-egy közösségben. Mit kell ezért tennem? Mitől lesz jó egy adott közösségben?
Uram, jó nekünk itt lenni – tapasztaljuk meg gyakran családunkban. Azt is tudjuk, ez nem automatikus. Mennyi odafigyelés, szolgálat, áldozat kell ehhez!
Jézussal indultunk nagyböjti utunkra. Talán még nem világos, hogyan akar vezetni engem ezen az úton. Ha nyitottan, készen az Istennel való találkozásra haladok, minden bizonnyal valami szépet ad nekem, amikor megérkezem az ünnepre.

2017

Uram, jó nekünk itt lennünk!
A színeváltozás eseményének előzménye Péter hitvallása. Ezután beszél Jézus először arról, hogy szenvednie kell, de feltámad a halálból. Ezt követően viszi fel a hegyre Jézus Pétert, Jakabot és Jánost.
A színeváltozás története emlékeztet minket a Sínai-hegyi eseményekre, ahol Isten Mózessel beszél szemtől szembe, mint barát a barátjával. Ugyanitt találkozik Istennel Illés is, aki az enyhe szellő susogásában ismeri fel Őt.
A felhangzó szózat szeretett fiának nevezi Jézust, akit az Atya dicsőségében látunk. A jelenés megerősíti, hogy a kereszt és a feltámadás dicsősége összetartoznak. A Jézus testéből felragyogó fény az a dicsőség, amelyet majd a feltámadással megoszt övéivel.
Péter szava, Uram, jó nekünk itt lennünk, kifejezi a látomás nyomán meglévő megrendültségét.
Én hol találkozom Istennel? A templomban, a csendes imában, a liturgiában, vagy otthoni elcsendesülésemben, a másik emberrel való találkozásban.
Megtapasztalhatom, hogy jó az Isten közelében lenni. Fontos, hogy tennem kell ezért a találkozásért. Fel kell mennem a hegyre.
Ugyanakkor azt is átélem, hogy következménye van ennek a találkozásnak. Ahogy az apostoloknak, úgy nekem is le kell jönnöm a hegyről, vissza kell térnem a hétköznapokba. Magammal viszem a találkozás fényét, örömét, amely sugárzik rólam, ha engedem.

2014

Jézussal a hegyre
Jézus magával viszi Péter, Jakabot és Jánost a hegyre. A hegy a szentírásban különleges hely. A tanító, az imádkozó, a szenvedő Jézust látjuk a hegyen. A hegy különleges hely, mert kiemel a megszokottból, a mindennapok zajából. A hegy a csend helye, az Istennel való találkozás helye.
Mi kell ahhoz, hogy Isten megszólalhasson bennem? Csendre, békére, nyugalomra kell találnom. Olyan helyre van szükségem, ahol nem szólal meg más, ahol nem zavar semmi. Ez lehet egy csendes sarok a házban, a lakásban, lehet a kert csendje, vagy a természet, az erdő csendessége.
Nem könnyű kiszakadni a mindennapok hajszájából. Nem könnyű útnak indulni, felmenni a hegyre. Nagyböjtünk önmegtagadásai, vállalásai segítenek ebben a hegymenetben. Ha igyekszünk többet imádkozni, jobban figyelni a másik emberre, akkor megtapasztaljuk, akár a szobánk csendjében is Isten közelségét. Ha felfedezzük, hogy jó nekünk itt lenni, jó nekünk Isten közelében lennünk, akkor ezzel az erővel térhetünk vissza a hétköznapokba. Jézus kegyelme mindennapi erőforrásunk. Éljünk bátran ezzel az erővel, járjuk Krisztus erejével nagyböjti utunkat!

2011

Jézussal a hegyre
Kirándulni indulunk. Fárasztónak tűnik az út. Hegyet kell mászni, esetleg többet is egymás után. Mégis megéri a fáradtságot a célba érés öröme, a szép kilátás, a találkozás az út végén.
Nagyböjti önmegtagadásainkban erőfeszítéseinkben Jézus nem hagy magunkra minket. Velünk jön a hegyre. Megéri az erőfeszítés, mert nem várt élményekben lehet részünk. De el kell indulnom, vállalnom kell az erőfeszítéseket.
Erőforrásaink:
Imádságunk: egyénileg és közösségben. Többet vállalva a szokottnál. Jobban figyelve az elcsendesedésre. Keresve az alkalmat, a helyet, az időt az imádságra.
Szentmise: A vasárnapi Szentmise komolyan vétele. Egy-egy hétköznapi Szentmise betervezése. Minden Szentmisében találkozhatok Jézussal.
Szentségek vétele: szentáldozás és szentgyónás fontossága. Merjek élni a Jézus által felkínált kegyelmi eszközökkel!
Közösség: jó keresnem a kapcsolatot másokkal, a többiekkel, akikkel kölcsönösen erősíthetjük egymást.
Mindezeken az alkalmakon az együttlét örömét megtapasztalhatom. És Jézus időnként nekünk is megadja a színeváltozás örömét, tapasztalatát.
Jézus ma bátorságot ad, hogy amit elhatároztunk, azt valóra is váltsuk, abba bátran belevágjunk.



Nagytétényi Plébánia
A honlap az (em) ecclesia segítségével készült.
Sablon: © katolikus.hu
© (em), 2007-2008.   -   emecclesia.hu