Főoldal
 Események
 Hirdetések
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

heti hírlevél elmélkedései

« Vissza

Húsvét 2. vasárnapja A év (2014.04.27.)

2017

Találkozás az élő Jézussal
Keresztény hitünk nem elsősorban leírt tanítások gyűjteménye, hanem találkozás egy eseménnyel – Jézus feltámadása, illetve találkozás az élő Jézussal. Húsvét ünnepe éppen ezért nem csupán emlékezés egy régen volt eseményre, hanem ma is történik velünk, bennünk, közöttünk.
Húsvét hetében, a fényes héten, ahogy a görög katolikusok nevezik, az evangéliumokban a Feltámadott megjelenéseit olvastuk. Ezeknek a találkozásoknak a következménye egyrészt az öröm, másrészt az örömhír továbbadása. Ez a tanúságtétel olyannyira vonzó volt, hogy szinte azonnal jelentős számban csatlakoztak a Jézust követők közösségébe.
A mai evangélium két találkozást tár elénk. Jézus megjelenik a tanítványoknak, akiknek küldetést ad, majd 8 nap múlva újra eljön, hogy Tamást megerősítse. Mi is megkaptuk a Szentlelket, hogy tanúságot tegyünk a feltámadás örömhíréről. Vajon hogyan állok ezzel? Tudtam-e, próbálkoztam-e hitemet, a húsvét lényegét megmutatni a környezetemben?
Tamásban megcsodálhatjuk a vágyakozást. Ő is szeretne találkozni Jézussal, ezért ott marad a közösségben. Kitart a többiek mellett, akik elfogadják „hitetlensége” ellenére is. Mindezek eredménye, hogy 8 nap múlva Jézus újra megjelenik. Nem akármikor és akárhol. Megtehetné, ahogy Péternek is megjelent az első napon. János hangsúlyozni szeretné a 8. napot, amely újra a hét első napja. Úgy tűnik, a keresztény közösségben igen korán kialakult a feltámadás napjának heti megünneplése, amelyhez kapcsolódott a kenyértörés, az utolsó vacsora emlékezete.
Mennyire igyekszem megmaradni a közösségben? Hogyan tudom megszólítani, hívni az eltávolodót? Húsvét ünnepe, a feltámadás örömhíre küld azokhoz, akik még nem hallották, akik már nem kíváncsiak rá, akik közömbössé váltak. Ma különösen is fontos a hívő ember tanúságtétele. Tegyük meg, amire Krisztus hív minket!

2014

Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat.
Húsvét hetében, olvasva a feltámadásról szóló beszámolókat, megerősödött hitünk. Különféle emberek különféle módon reagáltak az eseményekre. Az asszonyok, az első tanúk híradása elkezdi oldani a szomorúságot a tanítványokban. Az emmausziak elmentek, csalódásukat az események nem tudták oldani, de az idegennek megnyitották szívüket, így végül is felismerték Jézust. A halászni induló tanítványokat a közös munkában látjuk, de munkájukat Jézus teszi eredményessé.
Ezen a vasárnapon Jézus első jelenését láthatjuk, majd Tamás megerősítését. Nézzük meg mélyebben ezt a jelenetet!
Jézus a Szentlelket adja az apostoloknak. Még nem a pünkösdi jelekkel, de már elkezd bennük munkálkodni. Készíti őket a nagy feladatra.
Tamás nincs ott. Ez nem szakítást jelent, inkább az események feldolgozásának egy módját. Szüksége van a csendre, a történtek ilyen módon való átgondolására. A többiek elmondják neki, mi történt. A kapcsolat közöttük élő, egyik oldal sem akarja megszakítani. Tamás bizonytalansága mindannyiunk bizonytalansága lehet. Tamás kitartása mindannyiunk kitartását segíti. Tamás hitvallása mindannyiunk hitvallását erősíti.
A feltámadásról szóló történetekben sokféle emberi reagálást fedezhetünk fel. Szükség van az események csendes átgondolására. Ugyanakkor elengedhetetlen a közösség támogatása is. Ennek helyes arányát megtalálni nem mindig könnyű. Van, amit kinek-kinek magának kell megtennie. Támogatásunk ezt nem helyettesíti, persze segítheti.
A feltámadás öröme szívünkben él. Hogyan tudom ezt megosztani másokkal? Talán legkönnyebben azok felé fordulhatunk, akik feltűntek az ünnepen, bár ritkán látjuk őket a templomban. Kérdezzük meg tőlük, hogyan érezték magukat, milyen örömeik voltak, esetleg vannak-e kérdéseik. Szeretetünk, érdeklődésünk talán közelebb hozhatja őket közösségünkhöz.

2011

Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat.
Húsvét hetében az evangéliumokban a Feltámadottal való találkozásokat olvastuk. A találkozás előtt a tanítványok félelemmel, aggodalommal telten bezárkózva szomorkodtak. Elveszettség érzése lehetett úrrá rajtuk. Akiben bíztak, nincs többé. A Jézussal való találkozás örömre változtatta szomorúságukat. Az öröm mellé bátorság, bizalom társulhatott. Feladatot is kaptak Jézustól: akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer.
Tamás nincs velük az első találkozásnál. Nem is hiszi az emberileg hihetetlent, hogy Jézus újra él. Mégis megmarad a közösségben, kitart azok mellett, akikkel együtt járta Jézus követésének útját. Ebben a közösségben jön el hozzá is Jézus. Ha megmaradunk a közösségben, az Egyházban, akkor is, amikor nehéz, találkozhatunk Jézussal.
Húsvét ünnepe életemre is hatással van. A bennem megbúvó félelmeket legyőzi, örömre gyújtja szívemet. Ez az öröm túl kell csorduljon, mások számára is láthatóvá kell váljon. Húsvét öröme megerősít a közösséghez, az Egyházhoz való tartozásomban. Hogyan vagyok jelen ebben a közösségben? Csak kapni szeretnék, vagy adok is valamit a közösségbe? Kapcsolataimban is vannak csalódások, ezeken a tudatos közösség melletti döntéssel tudok átlendülni. Húsvét öröme ebben a tudatos döntésben segít. Húsvét öröme megmutatja az irgalmas Istent, aki bűnbánatra és megbocsátásra hív. Isten irgalmasságát szeretném hirdetni és megmutatni a világban.
A mai nap különleges eseménye II. János Pál pápa boldoggá avatása. Ritka az olyan boldoggá avatás, ahol ennyien ismerhették, talán személyesen is, a boldogok sorába lépőt. Tanítása máig ható, személye ma is sokakat lelkesít, erősít. Kérjük közbenjárását, hogy Isten irgalmasságát naponta tapasztalhassuk, és arról tanúságot tehessünk!

2008

Mennyei Atyánk nagy irgalmasságával, Jézus feltámasztása által élő reményre hívott meg.
Szent Péter apostol levelének kezdete Húsvét ünnepének a lényegét mintegy matematikai képlettel fogalmazza meg. Mennyei Atyánk irgalmas szeretete, amely Jézus Krisztus feltámadásában mutatkozik meg, az élő reményre vezet el bennünket.
Szentatyánk reményről szóló enciklikája, vezetett bennünket a húsvét ünneplésében. A feltámadás örömében Isten irgalmas szeretetét ismerjük fel. Ez a szeretet erősíti reményünket.
Nem csak a Péter levélben ismerhetjük fel az irgalmas Istent. Tamás története megmutatja, hogy Isten nem hagyja el a kételkedőt sem. Persze ehhez kell a kételkedőnek a kitartása: bárcsak igaz lenne, még ha nem is tudom elhinni. Tamás hitetlenségében ezt láthatjuk meg.
Isten nem hagyja el a kételkedőt, nem utasítja el az elbizonytalanodót, ugyanakkor nem akárhol és akármikor, nem azonnal, mintegy automataként válaszol kérdéseinkre. Tamásnak a közösségben, a nyolcadik napon jelenik meg. Éppen ezért nekünk sem rendkívüli jeleket és alkalmakat kell várnunk, hanem ki kell tartanunk a keresztény közösségben, így tudunk megmaradni Jézus közelében, a feltámadás örömében.
Ahogy az első tanítványok állhatatosan kitartottak, kell nekünk is – a mai kor nehézségeiben is – kitartanunk a közösségben, az imádságban, a kenyértörésben, vagyis kell élnünk a teljes keresztény életet. A mindennapok apró hűségében megerősít Isten, és ezt a kitartást teheti jellé a világban. Ezáltal tudjuk Isten üzenetét megmutatni másoknak is.



Nagytétényi Plébánia
A honlap az (em) ecclesia segítségével készült.
Sablon: © katolikus.hu
© (em), 2007-2008.   -   emecclesia.hu