Főoldal
 Események
 Hirdetések
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

heti hírlevél elmélkedései

« Vissza

Húsvét 4. vasárnapja A év (2014.05.11.)

Azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen!
Az evangélium Jézust jó pásztornak nevezi, aki gondoskodik nyájáról. Néven szólítja, ismeri övéit.
A húsvéti idő eddigi vasárnapjain a Feltámadottal való találkozásról elmélkedtünk. Jézus megerősíti tanítványait, majd küldetést ad nekik, hogy örömhírét elvigyék a világba.
A feltámadott Úr gondoskodását a hétköznapokban egyrészt a családok által, másrészt az egyházon keresztül végzi. A mai vasárnap mindkét oldalból kiemelünk egy-egy szereplőt.
Május első vasárnapja anyák napja. Az édesanyákat köszöntjük, értük imádkozunk. Közöttük első, égi édesanyánk, a Szűzanya. Ahogy az édesanya gondoskodik családjáról, otthont teremt számára, úgy akar Isten is gondoskodni rólunk.
A család mellett a másik közösség, amelynek tagjai vagyunk, az egyház. Ebben a közösségben kap különleges, vezető szerepet a pap.
Amikor a papi hivatásokért imádkozunk, talán kicsit imánk „eredménytelenségét” tapasztaljuk. Bár kitartóan imádkozunk, mégis kevés a pap. Vajon mit rontunk el? Ha látjuk, hogyan szólít meg Isten, talán észrevesszük, mit lehetne másként tenni. A fiatalban a hívó szó ma is felhangzik. Persze kérdés, hogy meghallja-e, lesz-e kedve követni a hívást? Ez sokban múlik azon, hogyan viszonyulunk mi magunk papjainkhoz? Van-e kapcsolatunk vele? Vendégül látjuk-e időnként? Hogyan beszélünk a papról, a papságról? Nekem is sokat segített, hogy olyan papokkal találkoztam fiatalként, akik jókedvvel lelkesen végezték munkájukat. Nemcsak a templomban láttam őket, hanem kiránduláson, találkozókon, táborokban is.
Az is fontos kérdés, hogy mennyien vannak, akik közül Isten hívhat papságra? Ezzel pedig visszakanyarodunk a másik közösséghez, a családhoz. Elkötelezett keresztény családokban könnyebb meghallani a hívó szót. Elkötelezett keresztény családokban a pap is valamilyen szinten otthonra talál, ami segíti a fiatalt a hívó szó meghallásában. És természetesen, ha több a fiatal, akkor nagyobb a lehetőség is arra, hogy felhangozzék a papságra hívó szó.
Imádkozzunk hát nagy odaadással papjainkért és az édesanyákért, egyházközségünkért és családjainkért!

2014

Hivatások útján
Húsvét 4. vasárnapja, Jó Pásztor vasárnapja, a hivatások világnapja.
Elsősorban a papi hivatásokért imádkozunk. Mit jelent a hivatás, mit jelent ma számunkra Isten hívó szava?
Ősi elv egyházunkban, hogy a kegyelem a természetesre épít. Éppen ezért minden hivatás alapja ember létünk. Isten saját képére teremtett bennünket, egyedinek, megismételhetetlennek alkotott. Ebből fakad emberi méltóságunk.
Ugyanakkor – húsvét ünnepében ebben erősödtünk meg – Isten végtelenül szeret és megváltott bennünket. Feltámadásának erejében az egyház közösségébe hívott meg mindannyiunkat. A közösségben feladatot ad, személy szerint mindenkinek. Ebből a keresztény hivatásból fakad a papi hivatás is. Ferenc pápa a hivatások világnapjára írt üzenetében így fogalmaz: „Ezért minden hivatás – bár sokféle útja létezik – azt kéri, hogy lépjünk ki önmagunkból, hogy létünk középpontjául Krisztust és az evangéliumot tegyük. Akár a házas életben, akár a szerzetesi és papi életben felül kell múlni azokat a gondolkodás- és cselekvésmódokat, amelyek nincsenek összhangban Isten akaratával. Ez a „kilépés (kivonulás) az Úr imádásához és a testvérekben való szolgálatához vezet el minket.(…) A hivatás egy gyümölcs, amely olyan földön érlelődik, melyet az egymás szolgálatában kifejeződő kölcsönös szeretet művel meg a hiteles egyházi élet összefüggésében. Egyetlen hivatás sem önmagától születik, és nem is önmagáért él. A hivatás Isten szívéből ered, és a hű nép jó földjében, a testvéri szeretetben hajt ki.”
Mit tehetünk a papi hivatásokért? Vajon miért nem tapasztaljuk a talán naponta elmormolt ima hatását?
A papi hivatás, de minden más hivatás is, az elkötelezett keresztény életből fakad. Erre utal Ferenc pápa az idézett üzenetben. Krisztust és az evangéliumot tegyük életünk középpontjába. A családban, a keresztény közösségben, a világban megélve hitünket, lesz vonzóvá a keresztény élet, az elkötelezett élet.
Az is fontos, hogy milyen képünk van a papokról, hogyan beszélünk róluk, hogyan vannak jelen életünkben. Ha csak egy távoli fura alak, akkor a körünkben felnövekvő fiataloknak nem lesz kedve erre az útra lépni. Ha közel van hozzánk, ha beengedjük életünkbe, ha meglátjuk életének szépségét, akkor könnyebben fog igent mondani a fiatal Isten hívó szavára. Ha azt éljük meg, hogy szükség van a papokra, nemcsak a templomban, hanem életünk sok más területén, akkor meg lesz az a természetes alap, amelyre Isten kegyelme épülhet, amelyen a hívó szó hallhatóvá és követhetővé válik.

2011

Bátorítsuk a hivatásokat a helyi egyházban!
A hivatásébresztés és hivatásgondozás művészetére kiváló példát találunk az evangéliumban, amikor Jézus meghívja tanítványait, hogy kövessék őt, majd szeretettel és figyelemmel neveli, oktatja őket. Különösen figyelemre méltó, hogyan hívta meg Jézus legközvetlenebb munkatársait, hogy hirdessék Isten országát (vö. Lk 10, 9). Mindenekelőtt világos, hogy először is imádkozott értük. Mielőtt meghívta őket, Jézus egyedül töltötte az éjszakát, imádkozott és figyelte az Atya akaratát (vö. Lk 6,12), miközben bensőleg a mindennapi dolgok fölé emelkedett. A tanítványok hivatása éppen abból a bensőséges beszélgetésből fakad, amelyet Jézus folytatott az Atyával. A papi szolgálatra és az Istennek szentelt életre szóló meghívás elsősorban az élő Istennel való szüntelen kapcsolat gyümölcse, valamint annak a kitartó imának az eredménye, amely az „aratás Urához” száll fel a plébániai közösségekben, a keresztény családokban, a hivatásokért imádkozó csoportokban. (…) Amit Jézus felkínál, az felemelő, ugyanakkor elkötelezettséget kér azoktól, akiknek azt mondja: „Kövess engem!” Arra hívja őket, hogy legyenek az Ő barátai, hallgassák közelről szavát és vele éljenek. Megtanítja nekik, hogyan adják át magukat teljesen Istennek, hogyan terjesszék az Ő országát az evangélium törvénye szerint: „Ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz” (Jn 12,24). Arra hívja őket, hogy lépjenek ki saját akaratuk bezártságából, önmegvalósítási elképzeléseikből, hogy belemerüljenek Isten akaratába, és hagyják, hogy vezesse őket. Olyan testvériség megélésére indítja őket, amely ebből az Isten iránti teljes nyitottságból fakad (vö. Mt 12,49-50), és amely Jézus közösségének megkülönböztető jegyévé válik: „Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn 13,35). (…) Jézus követése ma is elkötelezettséget kíván. Azt jelenti, hogy megtanuljuk tekintetünket Jézusra szegezni, közelről megismerni Őt, hallgatni szavát a Szentírásban és találkozni vele a szentségekben, megtanuljuk akaratunkat az Övéhez alakítani. (…) Szükség van rá, hogy minden helyi egyház egyre nagyobb figyelmet fordítson a hivatásgondozásra, arra nevelve a családban, a plébánián, az egyesületekben főleg a fiatalokat és a gyerekeket – ahogy Jézus is tette a tanítványokkal –, hogy igazi és szeretetteljes barátság alakuljon ki bennük az Úrral, melyet a liturgiában és a személyes imádságban ápolnak. Tanulják meg figyelmesen és gyümölcsözően hallgatni Isten igéjét azáltal, hogy egyre jobban megismerik a Szentírást. Értsék meg, hogy Isten akaratának elfogadása nem semmisíti meg és nem rombolja le a személyiséget, hanem lehetővé teszi, hogy felfedezze és megvalósítsa életének legmélyebb értelmét. Éljék meg az önzetlenséget és a testvéri szeretetet a másokkal való kapcsolatokban, mert csak Isten szeretetére megnyílva találjuk meg a valódi örömöt és saját vágyaink teljes megvalósulását. „Bátorítani a hivatásokat a helyi egyházban” azt jelenti, hogy megfelelő és figyelmes hivatáspasztoráció révén bátran rámutatunk Krisztus követésének erre az igényes útjára, amely gazdagságánál fogva át tudja járni egész életünket.
XVI. Benedek pápa hivatások napi üzenetéből

2008

Hivatások az Egyház missziós szolgálatában
„Míg a keresztség és a bérmálás szentsége által minden keresztény arra hivatott, hogy tanúsítsa és hírül adja az Evangéliumot, a missziós jelleg különlegesen és szorosan kapcsolódik a papi hivatáshoz. (…) Ahhoz, hogy az Egyház folytatni tudja a Krisztus által rábízott küldetést, és ne szenvedjen hiányt azokban, akik az evangéliumot hirdetik, fontos a keresztény nevelés: nem lanyhulhat a gyermekek és felnőttek nevelése a hitre. Elevenen kell tartani a hívekben a tevékeny missziós felelősségtudatot és a föld népeivel való szolidaritást. A hit ajándéka minden keresztényt arra hív, hogy együttműködjön az evangelizációban. Ezt a tudatosságot a prédikáció és a hitoktatás táplálja, valamint a liturgia és az imádságra való folyamatos képzés. Növelni kell a befogadás és a szeretet gyakorlásával, a lelki vezetéssel és az elmélkedéssel, az értelmünkkel is, és olyan pasztorális tervekkel, amelyeknek szerves részét képezi a hivatások figyelemmel kísérése. (…) Csak a jól megművelt lelki talajon tudnak szárba szökkenni a papi és a szerzetesi hivatások. Azok a keresztény közösségek, amelyek mélyen megélik az Egyház missziójának misztériumát, sosem fognak önmagukba zárkózni. A misszió, mint az isteni szeretetről szóló tanúságtétel akkor válik különösen hatékonnyá, amikor közösségileg valósítjuk meg, „hogy a világ higgyen” (vö. Jn 17,21). A hivatások ajándékát az Egyház minden nap kéri a Szentlélektől. Mint a kezdeti időkben, most is Szűz Mária, az Apostolok Királynéja köré gyűlve tanulja meg az Egyház közössége, hogyan imádkozzon az Úrhoz új apostolokért, és azért, hogy meg tudják élni a misszióhoz szükséges hitet és szeretetet. Miközben átadom e gondolatokat minden egyházi közösségnek, hogy magukévá tegyék, és ösztönzést nyerjenek imáikhoz, bátorítom mindazokat, akik hittel és nagylelkűséggel dolgoznak a hivatások szolgálatáért. Szívből küldöm különleges apostoli áldásomat a hitoktatókra és a hivatásgondozókra, legfőképpen pedig a hivatás útján járó fiatalokra.”
A Szentatya hivatások világnapjára írt üzenetének néhány kiemelt gondolta bátorítson mindannyiunkat, hogy egyrészt imádkozzunk papi és szerzetesi hivatásokért, másrészt keressük az alkalmakat, lehetőségeket, hogy keresztény hitünkről tanúságot tegyünk, váljunk mindannyian missziósokká. Fontos az is, hogy törődjünk papjainkkal. Érezzék, hogy számítanak rájuk, szükség van munkájukra. Tapasztalják meg a szeretetet, az elfogadást. Az elfogadó, szerető légkörben biztosabban tudnak Isten útján járni, tanítani, a kegyelem közvetítésében tevékenykedni. Mindez visszahat a közösségre, és így válik a fiatalok számára vonzóvá a papi hivatás.

2005

Meghívás és küldetés
Húsvét 4. vasárnapja Jó Pásztor vasárnapja. Ezen a napon a hívatásokért imádkozunk. Szentatyánk erre a napra írt üzenetében arra hív, hogy hiteles keresztény életünkkel, imádságunkkal, életszentségre törekvésünkkel mutassuk meg Isten szeretetét a világban.
„Aki kinyitja szívét Krisztus számára, az nemcsak a saját létének titkát fogja megérteni, hanem saját hivatásának titkát is, és a kegyelem csodálatos gyümölcseit fogja teremni. Ezek közül az első az életszentségben való növekedés azon a szellemi úton, amely a keresztség ajándékával kezdődik, és a tökéletes szeretet teljes kibontakozásához vezet. Ha a keresztény ember feltétel nélkül éli az Evangéliumot, akkor mindig képes lesz arra, hogy úgy szeressen, mint Krisztus, és megszívlelje az intelmeit: „Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes” (Mt 5,48). Arra törekszik, hogy az Egyház közösségén belül egységben maradjon a testvérekkel és az újraevangelizálás szolgálatába áll, hogy az Isten szentségét közvetítő szeretet nagyszerű igazságát hirdesse és tanúsítsa.”
A hivatások szolgálata minden keresztény kötelessége. Emberként és keresztényként kell megélnünk hitünket, ezzel vonzóvá tenni Isten ügyét, megmutatni az elkötelezett élet szépségét, fontosságát.
Tegyük fel bátran a kérdést: mire hív engem az Isten? Jelen élethelyzetemben mit tehetek a másik emberét.
Kérdezzem meg magamtól, mit szólnék, ha gyermekem/unokám papi vagy szerzetesi hivatást választana? Tudnék-e neki szívből örülni? Imádkozom-e naponta azért, hogy legyenek nagylelkű fiatalok, akik meghallják isten hívó szavát? Hogyan beszélek a papokról, a papságról? Kiérződik-e szavaimon, hogy fontosak a számomra?
Kedves fiatal barátaim! Keressétek nagylelkűen Istent6, keressétek nagylelkűen a hívó szót. Isten mindannyiunkat meghív szolgálatára. Válaszoljunk bízó lélekkel hívására.



Nagytétényi Plébánia
A honlap az (em) ecclesia segítségével készült.
Sablon: © katolikus.hu
© (em), 2007-2008.   -   emecclesia.hu