Főoldal
 Események
 Hirdetések
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

heti hírlevél elmélkedései

« Vissza

Halottak napja (2014.11.02.)

2014

A gyertya fénye, amely Krisztust mutatja számunkra, ragyogóvá teszi ezt a napot!
1996-ban, Mindenszentek ünnepén, amikor Sárisápon a szentmise után – a helyi szokásoknak megfelelően – körmenetben elindultunk a templom feletti temetőbe, először a ragyogó fényt láttam meg. Szinte minden síron gyertyák égtek. Felemelő élmény volt, mert bár a temetőbe régen is kimentem, de ilyen esti, mégis fényárban úszó temetőt még nem láttam.
Ezekben a napokban meggyújtjuk az emlékezés gyertyáit. Mennyire tudatos bennem, hogy a gyertya Krisztust jelzi számomra, fénye pedig az örök élet fényéből mutat meg valamit?
Kettős ünnepet ülünk, hiszen halottak napja Mindenszentek ünnepéből nyeri értelmét. Azért fohászkodunk, hogy szeretteink, akik előre mentek, elnyerhessék a nekik készített helyet. Életük példát, erőforrást jelenthet számunkra. Elkészíthetjük a magunk „mindenszentek litániáját”. Belevehetjük azokat, akiket mi példaképeknek tekintünk, akikről sejtjük, hogy eljutottak Isten országába.
Fontos, hogy ezekben a napokban hogyan járjuk a temetőt, hogyan beszélünk az ünnepről. Tanúságtevő módon élhetjük meg az ünnepet, beszélhetünk arról, nekünk mit jelentenek ezek a napok.
Számomra az utóbbi években a temetéshez kapcsolódó evangéliumi szakaszok között, a jól ismert és megszokott, Márta és Jézus párbeszédét elénk táró történet mellett, ahol elhangzik Jézustól: „én vagyok a feltámadás és az élet”, az emmauszi tanítványok története emelkedik még ki. Jézus a reménytelenségből a reménybe vezeti a két tanítványt. Elbeszélteti velük a történteket, majd megmagyarázza a Szentírásból mindazt, ami történt. Mondjuk el bátran Jézusnak és egymásnak azt, ami fájó, ami nehéz. (Valamikor ezt a célt szolgálta a halotti tor.) Ha kimondom a fájdalmamat, a szomorúságomat, ha meghallgatom a másik fájdalmát, szomorúságát, akkor mindjárt könnyebb lesz, akkor elkezd lángolni a szívünk. Jézus ma is vár, meghallgat, lángra lobbantja szívünket, megmutatja magát a kenyértörésben.

2008

A halál az Isten Országába nyíló kapu
Ezekben a napokban szinte mindenki útra kel, és ellátogat szerettei sírjához, vagy legalábbis megáll néhány pillanatra, hogy rájuk gondoljon.
Az Ősz közepén, amikor a fák nagy részéről lehullottak a levelek, amikor a gondos kertet ápoló a hideget nem tűrő növényt melegre vitte, amikor az időjárás busong a tájon, az Egyház felfelé akarja emelni tekintetünket. A temetőben azt a kaput láthatjuk, amely az örök élet országába vezet. Hitünk segít, hogy túl lássunk a kapun, hogy kapcsolatba léphessünk szeretteinkkel.
Ha megnézzük a fák lehulló leveleinek helyét, láthatjuk a rügyet, amely majd tavasszal új hajtás ad. Ha hitünkkel tekintünk életünkre, láthatjuk az új, az örök élet rügyét életünkben.
A két ünnep szoros összekapcsolódása mutatja utunkat. Ha átlépünk a kapun, szükség van a tisztulásra, gyengeségeink sebeinek eltüntetésére. És ha Isten erejéből, irgalmából egészen épek lettünk, beléphetünk Országába, megkaphatjuk a nekünk készített helyet. Akik még úton vannak, azokon imádkozva segíthetünk. Akik már megérkeztek, segítenek nekünk.
Ezekben a napokban, emlékezve és imádkozva, kérjük Isten kegyelmét, hogy erősítse hitünket, növelje reményünket, tökéletesítse szeretetünket!



Nagytétényi Plébánia
A honlap az (em) ecclesia segítségével készült.
Sablon: © katolikus.hu
© (em), 2007-2008.   -   emecclesia.hu