Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

heti hírlevél elmélkedései

« Vissza

Krisztus Király vasárnapja A év (2014.11.23.)

2017

Jézus Krisztus a királyok királya
Sokan kutatják a világvégét. Hogyan fog eljönni, mi fog történni, mikor történik mindez. Persze ebben csak az események vannak benne, hogy velünk, emberekkel mi történik, az ezekben a várakozásokban nem kerül elő. Azt gondolom, ennek a felfokozott várakozásnak az oka a hit hiánya. Azért érdekel sokakat, hogy mi lesz a fizikai világgal, mert nincs reményük, mert csak ebben a világban tudnak, akarnak gondolkodni.
Krisztus Király ünnepe azt mutatja meg számunkra, hogy életünknek, a világ létének van egy végső oka, van egy mindennél hatalmasabb ura. Bármi is történik a világban, bármennyire is elszabadul az emberi szabad akarat, a világ sorsa Isten kezében van, aki a világmindenség királyává Fiát, Jézust tette meg.
Az evangélium képe egy érdekes ítélethozatalt tár elénk. A király a számadás alapjává a mindennapi emberei tetteket teszi meg. A mindennapok hűségében hogyan végeztem dolgomat. Ugyanakkor ezt nem csupán magányosan, egyedül, hanem a közösségben élve. Az ítélet alapja, hogy hogyan voltam jelen az emberi közösségben, hogyan figyeltem a másik, a mellettem élő emberre. Felfedezni a rászoruló embert azt jelenti, hogy kapcsolatom van vele, bizalmába fogadott. Kevésnek gondolom a kéregetőnek odavetett pár forintot. Törődnöm kell a mellettem élővel!
Mindennek viszont az alapja az Istennel való kapcsolat. Ha csak futtában mormolom el az imámat, ha csak éppen hogy itt vagyok a templomban, de gondolataim már messze járnak, akkor emberi kapcsolataim is ilyenek lesznek. Ha nem adok időt Istennek, akkor a másik embernek se fogok tudni minőségi időt adni. Ha nem tudok kicsit lelassítani, elhallgatni Isten jelenlétében, akkor a másik emberre se fogok tudni odafigyelni. Akkor a másik emberben nem fogom meglátni a Királyok Királyát!

2014

Jézus Krisztus a királyok királya és az uralkodók ura
A vizsgára készülő diák keresi a lehetőségeket, hogy minél jobban felkészüljön. Példasorokat old meg, korábbi feladatokat néz át. A záró vizsgára való felkészülés akár éveken át is tarthat.
Életünk nagy felkészülés a végső találkozásra, a nagy vizsgára. Vajon milyen lesz az utolsó nap – óra – pillanat? Talán a legfontosabb, hogy olyan lesz a halálunk, amilyen az életünk volt. Ahogyan élünk, az meghatározza halálunkat is.
Vajon mit fog számon kérni az érkező Úr? A múlt héten hallottuk, hogy azt, mit kezdtünk a talentumainkkal. De hogyan gyarapíthatom talentumaimat? Azzal, ahogyan odafigyelek a másik emberre. Erről szól a mai evangélium. Nem nehezen megtehető dolgokat vár a Gazdánk. Nem különleges teljesítményt. Csupán annyit, hogy a mellettem élő emberrel törődjek.
Mindezt persze nem a magam erejéből kell megtennem. Isten kegyelme vezet, erősít az úton. Ahogy a vizsgára készülő igyekszik felhasználni a korábbi vizsgák tapasztalatát, példasorát, kérdéseit, úgy nekünk is van olyan példa, akire támaszkodhatunk, aki példájával megerősít utunkon a nagy találkozás felé.

2011

Jézus Krisztus a királyok királya és az uralkodók ura
Az elmúlt hetek evangéliumi példabeszédei keresztény életünk egy-egy területére világítottak rá. Hogyan tudom teljesíteni az Isten és emberszeretet parancsát? Meg van-e a megfelelő mennyiségű olajam? Hogyan kamatoztatom talentumaimat?
Ma, Krisztus Király vasárnapján, az évközi idő utolsó vasárnapján, mintegy koronaként Jézus összefoglalja mindezt, és egészen konkrét tettekre hív meg. Enni adni az éhezőnek, inni adni a szomjazónak, meglátogatni a beteget, a börtönben lévőt, felruházni a mezítelent. Az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit gyakorolva járhatok igazán a krisztusi úton, lehetek méltó szolgája Krisztus Királynak.
Krisztus Király országa igazság és élet, kegyelem és szentség, igazságosság, szeretet és béke.
Hogyan tudom ma ennek az országnak alkotmányát élni, a szeretet civilizációját építeni? Önző, önmagába forduló világunkban nehéz a másik ember felé fordulni. A hangosan követelőző lecsúszott emberek mellett nehéz észrevenni a valóban rászorulót, a csendesen szenvedőt. Az önérvényesítésre biztató reklámhadjáratok mellett nehéz meghallani a segítséget kérő hangját. Mégis, Jézus arra hív, hogy segítsünk a másik emberen, Hogy nyitott szemmel és füllel járjunk, meghalljuk a másik ember segélykérését, akkor is, ha alig hallhatóan mondja, jelzi. Azáltal válhatunk jellé a világban, ha megéljük a szeretetet, ha figyelünk a másik emberre, ha tudjuk, kihez fordulhatunk segítségért, ha segítünk a rászorulóknak eljutni a megfelelő helyre. Szent Erzsébet példája erősítsen bennünket a jóban!



Nagytétényi Plébánia
A honlap az (em) ecclesia segítségével készült.
Sablon: © katolikus.hu
© (em), 2007-2008.   -   emecclesia.hu