Főoldal
 Események
 Hirdetések
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

heti hírlevél elmélkedései

« Vissza

Advent 1. vasárnapja B év (2014.11.30.)

2017

A várakozás megszentelése
Advent az új egyházi év kezdete. Idén Márk evangéliumát olvassuk. A szerző keretbe foglalja elbeszélést. Azzal kezdi, hogy „Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete” A végén, Jézus halálakor a százados megállapítja: „ez az ember valóban Isten Fia volt!” Jézust, az Isten Fiát szemléljük, vele szeretnénk egyre mélyebbé formálni kapcsolatunkat.
Advent az előkészület ideje. Várakozunk arra, ami már megtörtént. Várakozásunk, vágyakozásunk valós, mert az időszak első része végső soron az örök életre való készület. Erre utal az evangélium is, amikor virrasztásra szólít.
A várakozás bizonyos helyzetekben feszültté tesz. Talán a bizonytalanság okozza. Magam legtöbbször nem tudok belekezdeni semmi komolyabb dologba, akkor sem, ha tudom, nagyjából mennyit kell várni.
Az advent nem ezt a feszült várakozást állítja elénk. Sokkal inkább egy készülődést. Előkészítem szívemet a találkozásra. Örömteli izgatottság, kíváncsiság van bennem.
A várakozást, a felkészülést nem lehet kikerülni. Nem lehet belecsöppenni az ünnepbe. Minél többet beleadsz, annál többet visszakapsz.
Hogyan tudok segíteni azoknak, akik számára ez az időszak csak a vásárlásról, az anyagi terhekről szól? Akik számára a karácsony ünnepe kiüresedőben van, mert a lényegről elfeledkeztek? Feladatunk, felelősségünk, hogy valamit az ünnep és a felkészülés szépségéből megmutassunk környezetünk számára!

2014

„Ó, bárcsak széttépnéd az eget és leszállnál!”
A legtöbb kezdetnek van egy érdekes kettőssége. Valami új kezdődik, de mégis folytatódik a régi. Új egyházi évet kezdünk a mai napon, mégis alig tűnik ki a megszokott rendből a mai vasárnap. Ezért is fontosak a jelek, amelyeket ma láthatunk. Megváltozott a liturgia színe, amely bűnbánatra hangol. Az adventi koszorún ég már az első gyertya.
Advent a várakozás, a készülődés ideje. Manapság nem könnyű a dolgunk. Egyrészt rohanó világunkban nehéz megállni, elcsendesedni. Másrészt a minket körülvevő világ már szinte karácsonyt ünnepel az üzletek díszítésében, a felhangzó zenékben. Ezért is fontos az evangélium szava: az idegenbe induló gazda mindenkinek kijelöli feladatát.
Mit jelent a felkészülés számomra? Elsősorban talán tudatosságot. Tudom, mikor minek van itt az ideje. Tudom, mit kell előkészítenem, mit kell magamban rendbe tennem. Tudom, mi a feladatom, miben számítanak rám.
A felkészülés készenlétet, készséget is jelent. Készen vagyok indulni, megtenni, elvégezni. A készenlét a vágyamat is ébreszti. De jó lenne már ott lenni, indulni! De jó lenne, ha már megérkeznél! Megerősítem, hogy fontos számomra a másik ember, fontos számomra az ünnep.
Elkezdődött az advent. Készítsük el a tervét, mikor mit fogunk megtenni, kire, mire fogunk jobban figyelni, hogyan várjuk Urunk születését!

2011

Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember
Karácsony ünnepének titka, Jézus valóságos emberségének ünneplése, kiemelése. Éppen ezért, adventi utunkra indulva gondoljuk végig, ki az ember, s ki Jézus Krisztus!
Az ember gondolkodó lény, értelmes, lélekből és testből áll. Isten alkotta meg, saját képére és hasonlatosságára, értékesnek, szerethetőnek teremtette. Az ember lényegileg különbözik az állattól. Képes szeretni, képes áldozatot hozni a másikért. Az ember kapcsolatokban él. „Nem jó az embernek egyedül lenni.”
Kicsoda Jézus Krisztus?
Valóságos Isten. Egylényegű az Atyával, általa teremtett az Atya mindent.
Valóságos ember. „Mindenben hasonlóvá lett hozzánk, a bűnt kivéve.” Egy személyben van jelen az isteni és emberi természet, össze nem elegyítve, változhatatlanul, meg nem osztva, szétválaszthatatlanul. Benne mindkét természet teljességében megmaradt.
A megtestesülés, amelyet karácsonykor ünneplünk, felemeli emberi természetünket. Az ünnepre készülve gondoljuk végig, erősítsük meg emberi méltóságunkat!

2008

Hálát adok a meghívás kegyelméért
Adventi utunkra indulva legyen első szavunk a hála szava! Adjunk Pál apostollal együtt hálát az Istentől kapott kegyelemért! Pál arra is biztat, hogy szítsuk fel magunkban a kegyelmet, amelyet kaptunk. Advent ideje alkalom lehet arra, hogy felfedezzem, milyen kegyelmet kaptam Istentől.
Amikor szent elhatározás ébred szívünkben, hogy a közelgő Krisztus elé jótetteinkkel siessünk, akkor ezzel őrizni tudjuk a kegyelmet szívünkben.
Adventi ideje arra is lehetőség, hogy ha eltévedtem, ha eltértem az úttól, akkor visszatérjek. Hiszen Krisztus azért jött, hogy megkeresse azt, aki elveszett.
Konkrét tettekre, konkrét elhatározásokra hív ma Jézus bennünket.
Önmagamban rendezni dolgaimat. Megnézni, helyes-e a fontossági sorrend életemben. Istennel való kapcsolatom hogyan áll.
Környezetemmel való kapcsolatomban: Meglátogatni azt, akit régen láttam. Elrendezni vitás ügyeket. Keresni a megbékélést. Persze, a másikkal való kapcsolat mindig kétoldalú dolog. De a magam részét meg kell tennem.
Adventi ideje akkor lesz áldott, ha valóban tudok lépni a másik felé, lépni Isten felé. Tegyük meg az első lépést a másik ember felé, ahogy Isten felénk már megtette az első lépését. Adventünk szent elhatározásai Isten erejében megvalósulhatnak, ha bátran vállaljuk azokat a tetteket, amelyekre Isten hív bennünket.



Nagytétényi Plébánia
A honlap az (em) ecclesia segítségével készült.
Sablon: © katolikus.hu
© (em), 2007-2008.   -   emecclesia.hu