Főoldal
 Események
 Hirdetések
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

heti hírlevél elmélkedései

« Vissza

Advent 3. vasárnapja B év (2014.12.14.)

2017

Megmutatni az ünnep szépségét
A mai liturgia az örömről szól. A Szentmise kezdőéneke a Filippi levelet idézi. A könyörgés az ünnep örömét vetíti előre. Készületünk, de a hétköznapjaink mögött is a kiapadhatatlan öröm húzódik meg. Csak lehet, nem könnyű felfedezni.
Mit gondolunk az ünnepről? Ünnep lehet minden, ami a hétköznapiból kiugraszt. Vajon megtalálom-e akár a hétköznapok pörgésében azt, ami kiemel a napi rutinból? Lehet, csak kicsi időre. Ez lehet egy mosoly, egy jó szó, egy apró figyelmesség. Merek-e, tudok-e a hétköznapokban is ünnepet varázsolni?
Azt gondolom, az otthon az, ami segít ünnepivé tenni akár a hétköznapokat is. Mit teszek ezért? Vajon kialakult-e az a gyakorlat, ami otthonosság teszi a lakásunkat? Mire van szükségem, hogy megtapasztaljam, hazaértem? Szerintem ebben legfontosabbak a kapcsolatok. Ahogy jelen vagyok a másik életében. Ahogy érkezem, várom a másikat.
Ezekben az apró gesztusokban, csendes, mégis örömteli helyzetekben gyökerezik az igazi ünnep. Akkor lesz bensőséges, szép a nagy ünnep, ha felé tartva meglátom az apró, csendes ünnepi pillanatokat is.

2014

Az Úr lelke rajtam, elküldött…
A ma embere próbál az élet és halál ura lenni. Ezt elsősorban a maga érdekében, boldogulásáért teszi. Ennek következményei – kicsit summásan – a háborúk, a sok agresszió, a feszültséggel teli kapcsolatok.
Nekünk, keresztény embereknek feladatunk, hogy a másik emberhez menjünk. A próféta szavát halljuk, az Úr lelke rajtam, elküldött engem.
Mire küld az Isten?
Hogy örömhírt vigyek. Az örömhírt akkor tudom elvinni, elmondani, ha ismerem, ha magam is szerinte élek. Ha meg nem hirdetem, akkor honnan fognak tudni róla az emberek? Hogyan tudom elmondani karácsony örömhírét? Meg tudom-e mutatni az ünnep igazi titkát?
Hogy gyógyítsam a megtört szívűeket. Milyen sok ma a megtört szívű ember! Sokan be sem vallják maguknak, csak szenvednek magányukban, fel sem ismerik bajukat. Mások bár tudják magukról, de nem tudják, mit tegyenek a gyógyulásukért. A ma embere a betegséggel, a beteg emberrel nehezen tud mit kezdeni. Még a fizikai betegséggel csak-csak, de a lélek bajaival már alig. Hogyan tudok gyógyítani? Úgy, hogy ismerem a legfőbb Gyógyítót, Jézust, ismerem az üzenetét, és azt megpróbálom átadni a másik embernek.
Hogyan tegyem mindezt?
Pál apostol szava: legyetek derűsek! Meglátom-e az élet örömeit? Tudok-e segíteni másoknak, hogy meglássák örömeiket? Tudom-e derűs lélekkel élni az életemet?
Adventi készületünk harmadik hete fordítson bennünket a másik ember felé, hogy megláthassa karácsony derűjét, igazi örömét!

2011

A várakozás öröme
Advent a várakozás ideje. Jézus születésére várakozunk. Pilinszky János szavaival mondva: arra várakozunk, ami már réges-rég megtörtént.
A várakozás része életünknek. Időbeli létünkből fakad. Életünk szakadatlan úton levés, a múlt és a jövő feszültségében élünk. Korunkban, felgyorsult életünkben különösen is nehéz várnunk. Nehéz a tétlenséget viselnünk, zavar, ha a várakozás időszaka bizonytalan hosszúságú.
A várakozásunk mélyén ott a kérdés, mit kezdek az idővel? Hogyan próbálom jól felhasználni az időmet? Vajon csupán múlik, vagy inkább telik az idő? Vagyis mennyire tudom értelmesen eltölteni az időmet. Ez persze nem jelenti a szakadatlan tevékenységet. A pihenés, a csendes meditálás, a másikkal, a társammal való kapcsolattartás is értelmes, hasznos időtöltés.
Az adventi várakozás lényege szerint várakozás arra, Aki Van. Arra várakozunk, és az után vágyódunk, ami megtörtént, és akit kétezer esztendeje jól-rosszul a kezünk között tartunk. Vágyódunk utána és várakozunk rá. Azzal, hogy Isten beleszületett az időbe, módunkban áll kiemelkedni az időből.
Tevékeny várakozásunk készülődés. Készítjük a szívünket a találkozásra. Már előre elképzelhetjük, hogyan adom át az ajándékot, láthatom, mennyire örül majd a másik. Ilyen módon már most átélhetjük az ünnep örömét. Az elővételezett öröm persze nem teljesen azonos, mégis megmelengeti szívünket, fontossá teszi számunkra a másikat, a szeretett személyt.
Tudok-e előre örülni az Istennel való találkozásnak? Hogyan készülök elő a napi imámra, a gyakori Szentmisére? Ha nem nyitogatom szívemet, nem tud majd belépni hozzám. Ő az ajtó előtt vár, csak nehogy az egész Istennek adott idő alatt zárva maradjon szívem ajtaja!
Advent öröme nyitogassa szívünket Isten felé és a másik ember felé!

2008

Örüljetek az Úrban szüntelen!
Advent 3. vasárnapja az öröm vasárnapja. Vegyük számba, minek is örülhetek!
Örülhetek az életemnek, mindannak, amim van. Családomnak és barátaimnak, a közösségnek, amely körülvesz és megerősít. Örülhetek a hivatásomnak, a munkámnak. Örülhetek az erőfeszítéseknek, amelyek egyrészt megerősítenek, másrészt értékesebbé teszik azt, amiért meg kellett küzdenem.
Amikor számba veszem örömeimet, bizonyára észreveszem, hogy nem teljes ez az öröm, mert vannak nehézségeim is. Milyen sokszor nem értenek meg, nem tudnak úgy szólni, hogy az ne fájjon, még ha igaz is. Minden emberi kapcsolatban vannak nehézségek, vannak feszültségek. Mindez a különbözőségünkből fakad, hiszen nem vagyunk egyformák. De mindezek a nehézségek nem ronthatják el örömömet. Az öröm mindig erősebb, az öröm gyógyítja a nehézséget.
Az evangélium örömhír. Ennek az örömhírnek továbbadására hív bennünket Jézus. Milyen sokszor van, hogy egy jó hírt alig tudok magamban tartani. Szeretném minél előbb, minél több embernek elmondani.
Adventben Jézus születésének örömhírével mehetünk az emberek közé. Vajon keresztény hitem örömhíre mennyire csordul ki lelkemből? Mennyire igyekszem továbbadni? Látszik-e rajtam valamiképpen karácsony készületének öröme?
Jézus ma is hív bennünket szeretetével, ma is meg akarja magát mutatni a világban, rajtunk keresztül. A készület öröme hassa át mindennapjainkat!



Nagytétényi Plébánia
A honlap az (em) ecclesia segítségével készült.
Sablon: © katolikus.hu
© (em), 2007-2008.   -   emecclesia.hu