Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

heti hírlevél elmélkedései

« Vissza

Évközi 02. vasárnap B év (2015.01.18.)

2018

Egy találkozás következményei
Keresztelő János rámutat Jézusra, két tanítványa pedig elmegy hozzá. Aznap nála maradtak. Mi történt, miről esett szó? Nem tudjuk, nem is fontos. Mindannyiunknak kell, legyen egy olyan tere, ahol csak kettesben van a Mesterrel. Ahova kíváncsi szemek nem érnek el. Aminek határán a másik ember megtorpan, amit mindenki tiszteletben tart. Ami itt történik, annak csak a következményei lesznek láthatók. A két tanítvány ugyanis hívja a testvérét. András Pétert, János pedig feltehetően Jakabot.
Az olvasmány szépen kapcsolódik ehhez a jelenethez. Sámuel hallja Isten szavát. Akkor ismeri fel, amikor Héli, a főpap megtanítja rá. Én hogyan hallottam meg Isten hívó szavát? Tudom-e egy eseményhez kapcsolni? Igyekszem-e tanítani a rám bízottakat az Úr szavának felismerésére?
Mindkét jelenet pillanatfelvétel. Találkozás az Istennel. Ugyanakkor, ahogy Jézus életében látjuk, hogy gyakran kapcsolatba lép az Atyával, úgy kell nekünk is ebbe a személyes térbe gyakran visszavonulnunk. Sok veszély fenyegeti manapság ezt a teret. A technikai eszközök sokasága, az állandó tevékenység kényszere, a csendtől való félelem. De félő, ha nem találom meg a csendet, az Istennel való kapcsolatnak ezt a terét, akkor a hit teher lesz számomra, és lerázom magamról.
Minden vasárnapi Szentmise alkalom arra, hogy megsejtsem, jó az Istennel lenni. Lehetőség, hogy meghalljam hívó szavát. Nyissuk meg hát bátran lelkünket, és válaszoljuk mi is: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!”

2015

Elvitte őt Jézushoz
Keresztelő János látja, hogy a lélek, mint galamb leszáll Jézusra és rajta is marad. Isten jele ez számára, hogy Ő az, aki utána jön, és nagyobb, mint ő.
János két tanítványát elküldi Jézushoz, akik nála maradnak, akiket megragad Jézus személye. Hogy mi történt ott, nem tudjuk, de nem is lényeges. A folytatás viszont sokat mond. András mindjárt szól testvérének, Péternek, és elviszi őt Jézushoz.
Én is találkoztam Jézussal. Kinek köszönhetem? Milyen következménye van bennem a vele való találkozásnak? Kinek adom tovább, amit megtapasztaltam? Gyermekemnek, szomszédomnak, munkatársamnak, a mellettem élő embereknek. Életem, a másik mellé való odaállásom, lehet jelzése annak, hogy találkoztam Jézussal.
Mester, hol laksz, kérdezik a Jézus nyomába szegődők. Megismerni a másik embert úgy lehet, ha ő beenged életébe. Megismernem a másik embert úgy lehet, ha beengedem életembe. Ki az, akit közel engedek magamhoz? Mi erősíti bennem a bizalmat, a nyitottságot?
Isten kegyelme megerősít, hogy tegyek róla tanúságot, hogy merjem megmutatni magamat, bensőmet a másik ember előtt.

2012

A Jézusra mutató ember
János bűnbánatra hívja az embereket, akik tódulnak hozzá. Mégis, tudja a helyét, tudja, ki ő. („Neki növekednie kell, nekem kisebbednem!”) Felismeri Jézust, mert szoros kapcsolatban van az Istennel. A tanítványokat Jézushoz küldi.
A két tanítvány elindul Jézus nyomában. Hisznek János szavának, bátorság és nyitottság van bennük. Nála maradnak, és ez a találkozás megragadja őket. Olyannyira, hogy örömüket azonnal megosztják, másokat is hívnak Jézushoz.
Én is hallottam Jézus szavát. Karácsony ünnepében valóságos Istennek és valóságos embernek vallottam Őt. Megismerem szavát, hiszen volt, aki megtanított felismerni, amikor szól. Ma is hallom szavát minden Szentmisében. Ez az öröm, a találkozás öröme mennyire látszik meg rajtam hazafelé menet? Hogyan tudom továbbadni örömömet?
Fontos időnként felidézni az első találkozás örömét, vagy azt a találkozást, ami ma is él bennem.
Hogyan tudom továbbadni az örömhírt, hogyan tudok másokat Jézushoz hívni? Bátorsággal, nyitottsággal, szeretettel kell embertársam felé fordulni. Ahogy szent Péter fogalmazza meg: „Legyetek mindig készen rá, hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kérdezi, mi az alapja a reményeteknek! De ezt szelíden, tiszteletet tanúsítva, és jó lelkiismerettel tegyétek!” (1Pét 3,15b-16a)
Ha sikerül kapcsolataimban bizalmat ébresztenem, akkor a másik mer majd kérdezni. Ha látják rajtam, hogy a bizonytalan világban biztos lábakon állok, akkor ezt a biztonságot fogják mások keresni. Akkor én is rá tudok mutatni Jézusra, Ő az Isten báránya, Ő veszi el a világ bűneit, Ő ad biztonságot és tartást életemnek!

2009

Isten ma is szól hozzánk, minden emberhez!
A Szentmise olvasmányos rendjében az ószövetségi olvasmány mindig kötődik az evangéliumhoz. Valamiképpen ráhangol, rámutat arra, amit Jézus tanítani akar nekünk.
Sámuelt megszólítja az Úr. Ő, a kicsiny gyermek, még nem ismeri meg az Úr hangját. Éli, a főpap, akinek hivatalból fel kellene ismernie a szót, meg kellene hallania a hangot, már elnehezült szemű, nemcsak testileg, hanem lelkileg is. Nehezen érti meg, ki az, aki szólítja a gyermeket. Ha lassan is, de ráeszmél, ki szólítja Sámuelt. Megtanítja, hogyan válaszoljon az Úr szavára.
Keresztelő János rámutat Jézusra, és ebben a rámutatásban benne van, hogy két tanítvány Jézus nyomába szegődik. A keresztelő felismerte Isten szavát, hallotta üzenetét, és Istenhez, az Ő küldöttéhez tudja küldeni a rá hallgatókat. És ez a találkozás Jézussal meghatározó élmény lesz András és János számára.
Mennyire ismerem Isten szavát? Felismerem, ha engem szólít? Tudok másoknak segíteni, hogy felismerjék szavát?
Gondoljuk végig, hogyan szólított meg engem Jézus! Nyissuk meg szívünket, hogy a szentségek által áradó kegyelem alakítsa, formálja életünket, tetteinket. Járjunk nyitott szívvel, hogy meghalljuk Isten szavát, és segíteni tudjunk a körülöttünk élőknek, hogy megismerjék, meghallják a szívükben megszólaló Hangot!



Nagytétényi Plébánia
A honlap az (em) ecclesia segítségével készült.
Sablon: © katolikus.hu
© (em), 2007-2008.   -   emecclesia.hu