Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

heti hírlevél elmélkedései

« Vissza

Évközi 05. vasárnap B év (2015.02.08.)

2018

Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!
Az evangélium Jézus történetét tárja elénk. Márk írásában sok a mozgás, a cselekvés. Jézus tetteiben fedezhetjük fel az Atya szeretetét. Gyógyításainak híre hamar elterjed.
Jézus azonban nem csodadoktornak jött, hanem Isten Országát hirdetni.
Mi könnyen megragadunk egy-egy helyzetben, főleg, ha kényelmes, ha hírnevesek lehetünk általa. Ha a Jézussal való kapcsolatom élő, meglátom, mikor milyen feladatot akar rám bízni Mesterem.
Szent Pál, amikor elindul Jézus nyomában, állandóan abból az első találkozásból merít erőt. Felkiáltása nekünk is szól: Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!
Hogyan hirdethetem? Egyrészt ismernem kell az evangéliumot. Másrészt állandó kapcsolatban kell lennem a szerzővel.
Az evangélium hirdetése nem csak annyi, hogy beszélek Jézusról. Egész életemmel, szavaimon keresztül sugároznom kell, kihez is tartozom.

2015

Mindjárt szóltak is Jézusnak az érdekében.
Önző világban élünk. Sokaknak az első és egyetlen szempont, hogy nekem jó legyen, én előbbre jussak. Ebben a hangulatban érdekes lehet Jézus környezetének lépése, hogy a másik emberért, a betegért szólnak neki. Persze a betegért mi is szívesen imádkozunk. De tágíthatjuk a kört. Kiért szólnék most Jézusnak! Ki az, akit elé szeretnék vinni? Mennyire tudatos az imádságom, a Jézussal való párbeszédem? Mit kérek a számára, tudom-e, hogy igazán mire van szüksége a másiknak, a mellettem élő embernek? Sokszor az is veszély, hogy azonnali „eredményt” várunk imáinknál is.
A zsinagógában történt gyógyítás híre, amelyről a múlt vasárnap olvastunk, elterjedt a városban. Váratlan, különleges, csodás esemény. Nyilván beszéltek róla az emberek. Amikor hazamegyünk innen, a templomból, beszélünk-e arról, ami itt történt, amit átéltünk, amit hallottunk? Hogyan terjed a környezetünkben Jézus örömhíre? Azt is megkérdezhetem, tudom-e hitelesen továbbadni az örömhírt?
Jézus hajnalban kimegy imádkozni. Fontos számára az Atyával való szoros kapcsolat. Ebből forrásozik minden tette, egész élete. Az én életemnek mik a forrásai? Mennyire kapcsolódom az Atyához?
Jézus tovább megy, máshová, mert ez a feladata. Nem merül bele a hirtelen jött hírnévbe, nem téríti el küldetésétől semmi. Mennyire igyekszem tudatosan végigvinni feladatomat?
„Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!” – hallottuk Pál apostol felkiáltását. Mindannyiunknak, a magunk módján, magunk lehetőségei szerint hirdetni kell az evangéliumot! Erre küld ma is bennünket Jézus.

2012

Mindjárt szóltak is Jézusnak, érdekében.
A múlt vasárnap evangéliummal egy nap – egy ünnepnap - története áll előttünk. Jézus részt vesz a zsinagógai Istentiszteleten, majd családi együttlét következik. Vajon milyen az én vasárnapom? Ott vagyok a templomban, mert megszoktam, mert fontos, mert megerősít. A családi együttlét már valószínűleg nehezebb. Fontos, hogy ünneplésünkkel jellé válhatunk a környezetünkben. Ha vannak, akik nem találják a vasárnap, az ünnep lényegét, segíthetünk nekik. Jó szóval, példával, támogatással.
Szóltak Jézusnak Péter anyósa érdekében. Milyen a kapcsolatom Jézussal? Tudok-e merek-e szólni a magam vagy mások érdekében? Mennyire válnak konkréttá imádságaim? Tudom-e merem-e saját szavaimmal megfogalmazni kéréseimet, hálaadásomat, örömeimet, szomorúságomat?
A zsidó időszámítás este kezdte az új napot. A naplemente új lehetőséget adott az ott lakóknak, hogy Jézushoz menjenek, gyógyulást keressenek. Felfedezem-e az új lehetőségeket egy-egy helyzetben?
Jézus tovább megy. Azért jött, hogy hirdesse az evangéliumot. Nem ragad le egy helyen, bármennyien is vannak, akik számítanak rá. Tudja, miért jött, el akarja végezni a feladatát. Ha késlekedem, lemaradhatok a Jézussal való találkozásról. Nem ragadhatok le, haladnom kell az úton. A siker, a dicsőség is megállíthat, de a kudarc, a csalódás is gátolhat a tovább haladásban. Eltökéltség, céltudatosság kell ahhoz, hogy végigjárjam utamat. Ehhez ad erőt és kegyelmet ma is Jézus.

2009

A közösség szolgálatára az életállapot megszentelésében.
Jézus az Istentisztelet után Simon házába megy. Szólnak a beteg érdekében. Jézus természetes gesztussal meggyógyítja a lázas beteget, aki szolgálatára lesz. Azt teszi, amiben otthonosan mozog, háziasszonyként lesz Jézus szolgálatára.
Jézus a keresztény közösségben megáldja életállapotunkat, hogy szolgálatára lehessünk, a magunk helyén a tanúságtételben, a szeretet szolgálatában. Mindannyiunknak meg van a maga területe, ahol értékes szolgálatot végezhet.
Jézus, az Egyház közreműködésével két életállapotot különösen is megerősít, kegyelmi jellé tesz. A házasságot és a papságot az életállapot szentségeinek nevezzük.
A papság Isten igéjének hirdetője, életével és szavaival Isten üzenetének közvetítője. Arra hívja meg a papot az Isten, hogy osztatlan szívvel szolgáljon, hogy a közösséget építse, hogy Isten kegyelmének kiosztója legyen. Imádságával álljon Isten elé a közösségért.
Persze mindezt csak a közösség támogatásával tudja végezni. Neki is szüksége van emberi kapcsolatokra, barátságokra, gondoskodásra, szeretetre. Akkor tudja jól végezni feladatát, ha tapasztalja a közösség támogatását.
A házasság szentségében, amelyet a házaspár egymásnak szolgáltat ki, a férfi és a nő szövetséget köt a másik teljes szeretetére, elfogadására. Együtt állnak Isten elé, közösen lesznek részesei Isten teremtő tervének a családban. Kölcsönös szeretetük jellé válik a környezetükben, és ez a szeretet gyógyító erő egymás számára, és a környezetük számára is.
Mindkét életforma közös alapja az elkötelezettség, az életre szóló Igen Isten akaratára, egymásra illetve a közösségre. Isten ezt a döntést megáldja, kegyelmével erősíti és jellé teszi. Mindkét életformára készülni kell. Mindkét életforma a közösség támogató imájából meríthet erőt. Mindkét életforma erősíti az Egyház közösségét, hirdeti az Isten Igéjét. Ma mindkét életforma különleges jel a világban.

2006

Mindjárt szóltak is az érdekében.
Az Egyház igehirdető, liturgikus, imádkozó karitatív közösség. Azonosul Jézus szenvedésével. Arra küldi Jézus Egyházát, hogy mindenki számára tegye hozzáférhetővé az örömhírt.
Mi az én feladatom ebben a közösségben?
Hogyan kapcsolódhatok az igehirdetés feladatához? Ha ismerem az Isten szavát, olvasom a Bibliát, és adott esetben tudok róla beszélni. Ha tudok a körülöttem élőkben, dolgozókban bizalmat ébreszteni, ha meglátják bennem az odafigyelő, segítőkész embert, akkor fogok tudni beszélni nekik Jézusról.
Vajon ilyen az imádságos életem? Egyénileg és közösségben? Családomban teszek-e azért, hogy legyen közös ima, mennyire tudok időt szakítani a hétköznapok rohanásában az imádságra.
Az Egyháznak ma a legelfogadottabb tevékenysége a karitatív tevékenység. Hogyan tudok részt venni a szeretetszolgálatban? Ha legalább annyit meg tudok tenni, hogy szólok az érdekében, hogy jelzem, hogy gondja van, már tettem egy fontos lépést a szolgálatban.
Mindhárom terület fontos, és mindháromnak jelen kell lennie életemben. Nyilván az arányok kinél-kinél mások, de egyikről sem feledkezhetem meg.
Ha valamelyik elmarad, ha nem tudom elég hitelesen az örömhírt megmutatni gyengeségem miatt, félelmem miatt, hogy mit fognak hozzá szólni, mert más dolog túlságosan lefoglal, és ezt fel is ismerem, akkor merjek változtatni. És akkor kapcsolódhatok az engeszteléshez.
Az engesztelő imaévben önmagamon kell elkezdenem a változást, az alakulást, a formálódást. Ha sikerül egy apró lépéssel közelebb kerülnöm Jézushoz, akkor jobban fogom tudni átadni az örömhírt, akkor láthatóbbá lesz Isten szeretete a világban, a környezetemben.



Nagytétényi Plébánia
A honlap az (em) ecclesia segítségével készült.
Sablon: © katolikus.hu
© (em), 2007-2008.   -   emecclesia.hu