Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

heti hírlevél elmélkedései

« Vissza

Évközi 06. vasárnap B év (2015.02.15.)

2018

Ha akarod, megtisztíthatsz engem!
Ahogy az elmúlt vasárnapokon, úgy ma is a gyógyító Jézus áll előttünk. A leprás szava megérinthet bennünket. Kész elfogadni Jézus döntését, rábízza magát. Mi ezt ma imáinkban legjobban a Mi Atyánk szavával fejezhetjük ki: „Legyen meg a Te akaratod!”
Betegségeink kezelési módja: felismerés, szakemberhez fordulás, együttműködés. Szükségünk van az égi és a földi segítségre egyaránt. De nem csak a fizikai betegségeknél kell ezt megtennünk. Lelkünk is megbetegedhet, amely a bűn következménye. Ekkor is fel kell ismernem, és tennem kell a gyógyulásért.
A mai napon tartjuk a betegek világnapját, a lourdes-i jelenések kezdetének évfordulóján. Betegeink mellett a velük foglalkozókért is imádkozunk. Szentatyánk az erre a napra írt üzenetében a kereszt misztériumából indul ki, „amely nem reménytelen tragédia, hanem az a hely, ahol Jézus megmutatja dicsőségét és ránk hagyományozza szerető végakaratát, amely a keresztény közösség és minden tanítvány életének alapszabályává válik.”
A betegséggel kapcsolatban sokszor emlegetjük a megelőzést. Hogy lelkünk is egészséges maradhasson, az Egyház felkínál egy időszakot, amelyben arra hív, hogy törődjünk bensőnkkel, igyekezzünk elcsendesedni, befelé és felfelé figyelni. A kezdődő nagyböjt tehát az az időszak, amikor a magunk lelki egészségével foglalkozunk, Istenre figyelünk. Készüljünk tudatosan, tervezzük meg, mit és hogyan fogunk tenni!

2015

Ha akarod, megtisztíthatsz engem!
A leprás tudja, hogy beteg, hiszi, hogy Jézus tud rajta segíteni, és kész elfogadni Jézus döntését.
Mi szükséges a gyógyuláshoz?
Tudom, hogy bajom van, és a magam erejéből nem tudok szabadulni tőle.
Szeretnék megszabadulni.
Vállalom a gyógyulás útját. - orvos – gyógyszer – gyógyulás ideje

A lélek betegsége a bűn. Szeretnénk ettől megtisztulni.
Alkalmas szent idő a nagyböjt. Tudatosan vállalom. Ki-ki a maga szintjén.
Imádságban
Tetteimben
A másik felé fordulásomban

Böjttel és imádsággal
Úgy érzem, ma mindennél nagyobb szükség van az imádságra. Éppen ezért szeretnék meghívni nagyböjt idejére (február 18 – április 4.) mindenkit, hogy tudatosan és komolyan éljük meg a böjtöt! Ahogy a nagyböjti 1-es prefációban imádkozzuk: „most többet imádkozzanak, buzgóbban gyakorolják az irgalmasság tetteit, és az újjászületés szentségei által az Istengyermekség teljességére jussanak.”

Egyrészt: Nagyböjtben tartsunk szigorú böjtöt, ne csak a két kötelező napon, hanem akár a teljes nagyböjtben, vagy a péntekeken, esetleg hetente két vagy három napot kiválasztva!
A vasárnap persze ősi hagyomány szerint kivétel.

Másrészt: Vállaljunk több imát!
- Egyéni imámban legalább napi 15 percet,
- közösségi imában hétköznapokon egy közösségi Istentiszteletet. Ez lehet hétköznapi Szentmise, keresztút, rózsafüzér.

Harmadrészt: Találjuk meg az irgalmasság tetteiben a magunkhoz alkalmas módot! (magányosok meglátogatása; betegek felkeresése; rászorulók segítése; komolyabb, mély beszélgetés valakivel …)

Természetesen húsvéti készületünknek legyen része a szentgyónás is!
Az önmegtagadás számos módját tehetjük meg ebben az időszakban.

Leleményesen és tudatosan éljük meg a nagyböjt idejét!

2012

Betegek világnapja – a gyógyulás szentségei
Szűz Mária lourdes-i megjelenésének kezdő napja immár 20 éve a betegek világnapja. A lourdes-i jelenést kezdettől fogva csodás gyógyulások kísérik. Ma is nagyszámú zarándok keresi fel a kegyhelyet, hogy elsősorban lelki, de sokszor testi gyógyulást kérve Istentől.
XVI. Benedek pápa az idei évben erre a napra szóló üzenetében a gyógyulás szentségeire irányítja figyelmünket, vagyis a bűnbocsánat szentségére és a betegek kenetére.
„A bűnbánat szentségének minden ereje abban áll, hogy visszaállít minket Isten kegyelmébe, és bensőséges barátságban összekapcsol vele (Katolikus Egyház Katekizmusa, 1468). Jézus meghirdette a megbocsátást és a kiengesztelődést, amelyet az Egyház folytat. Az egész emberiséget szüntelenül meghívja a megtérésre és arra, hogy higgyen az evangéliumban.” [XVI. Benedek pápa üzenetéből] Milyen sokszor tapasztaljuk, hogy ha csak apró dolgokban is, nem sikerül egészen jól tennünk, szólnunk. Ilyenkor, ha fontos a kapcsolat, bocsánatot kérünk, és megbocsátunk egymásnak. Az Istennel való kiengesztelődés helye szentségi találkozásként a szentgyónás. Az is fontos tapasztalat, hogy a kimondott bánat, fájdalom könnyebbé válik. A pap pedig, Krisztus képviselőjeként, bíztató szavaival erősíti meg és feloldozza a bűnbánó embert.
„A betegek kenetéről így ír a Szentatya: Jakab levele tanúsítja, hogy ez a szentségi cselekmény már az első keresztény közösségben jelen volt (vö. Jak 5,14-16): a betegek kenetével, melyet a papok imádsága kísér, az egész egyház a szenvedő és megdicsőült Úrra bízza a betegeket, hogy enyhítse fájdalmukat és üdvözítse őket, sőt buzdítja őket, hogy lelkileg egyesüljenek Krisztus szenvedésével és halálával, hogy ezáltal Isten népének javát szolgálják. (…)Figyelembe véve a liturgikus imádság szövegeit, amelyeket a betegséghez kötődő különböző élethelyzetekben és nem csak a földi élet végén alkalmazunk (vö. A Katolikus Egyház Katekizmusa, 1514.), a betegek kenetét nem tarthatjuk „kisebb szentségnek”, mint a többit. A lelkipásztori törődés és figyelem a betegek iránt, míg egyrészről Isten gyöngédségének jele a szenvedő ember iránt, másrészről lelki hasznot hoz a papok, és az egész keresztény közösség számára is, annak tudatában, hogy amit a legkisebbnek teszünk, azt magának Jézusnak tesszük (vö. Mt 25,40).”
Éljünk bátran a gyógyulás szentségeivel, és segítsük betegeinket is e két szentség kegyelmet adó forrásához!

2009

Ha akarod, te meg tudsz gyógyítani engem!
Az ószövetség embere a betegséget Isten büntetésének tulajdonította. Ez magával vonta a társadalomból való kivetettséget, a megvetettséget. És bár már Jób könyvében felmerül, hogy Istennek lehet szándéka a betegséggel, és nem jelent büntetést, mégis, a ma embere számára sem könnyű elfogadni a betegséget. Hány olyan helyzetet látni, hogy a tartósan betegtől igyekszik szabadulni a család. Ebből a betegség tudattól való menekülési kényszerből következik a kegyes halál gondolata is, hogy szabadítsuk meg a beteget a szenvedésétől, minek is él, terhünkre van.
Jézus Krisztus megmutatta számunkra, hogy lehet értelmet adni a szenvedésnek, a betegségnek. Nem úgy, hogy önmagában a betegséget próbáljuk jónak beállítani, nem úgy, hogy csupán a szenvedés elviselésére biztatjuk a beteget, hanem jézusi módon, a másikért felajánlva a szenvedést találhatjuk meg a szenvedés értelmét, értékét.
Éppen ebből fakad a Jakab levélben gyökerező szándékunk: a beteghez hívjuk el a papot, aki lelkileg megerősíti a szenvedő embert. A beteg embernél is az egész emberrel kell törődni, aki testből és lélekből áll, így nem hagyhatjuk figyelmen kívül lelki szükségleteit sem. Szentatyánk arra biztat, hogy fejezzük ki, mutassuk meg szolidaritásunkat a beteget gondozó családdal. Erősítsük meg a betegeket, hogy a béketűréssel fogadott szenvedés érdemszerző és Isten jóakaratát közvetíti az egész emberiség számára. Segítsük betegeinket, hogy Krisztussal együtt ajánlják fel szenvedéseiket az Atyának. Tegyünk meg mindent, hogy ne kelljen szükséget szenvednie senkinek az emberi méltóságot tiszteletben tartó orvosi, szociális, valamint lelkipásztori ellátásban!
Jézus meggyógyítja a leprást, meggyógyít sok beteget, és ma is tevékenykedik Egyháza által, hogy lélekben megerősödve hordozzák a betegek szenvedéseiket, hogy a családtagok erős lélekkel tudjanak szolgálni a betegek körül, hogy az egészségügyi intézményekben dolgozók átérezzék munkájuk értékét, fontosságát.



Nagytétényi Plébánia
A honlap az (em) ecclesia segítségével készült.
Sablon: © katolikus.hu
© (em), 2007-2008.   -   emecclesia.hu