Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

heti hírlevél elmélkedései

« Vissza

Nagyböjt 5. vasárnapja B év (2015.03.22.)

2018

Szeretnénk Jézust látni.
Odajutni egy nagy emberhez. Nem is mindig olyan egyszerű. Segítségre lehet szükségünk. Vajon mit akart Jézustól ez a néhány görög? Nem tudjuk, nem is fontos. De az lényeges lehet, hogy bennem ébreszti-e a vágyat, hogy láthassam Jézust.
Jézus persze nem sütkérezni akar a népszerűségben. Azért jött, hogy tanítson, hogy az Atyáról szóljon. A megszólítás, a keresés alkalmat ad számára a tanításra. Én mit szeretnék Jézustól? Csupán látni, vagy kapcsolatba lépni vele? Egyszeri találkozásra vágyom, vagy a vele létre?
Ha a történet helyét megnézzük János evangéliumában, látjuk, hogy a végkifejlet következik. A következő fejezettől már az utolsó vacsora eseményeit olvashatjuk. Ebből a szemszögből olvasva felfedezhetjük, hogy Jézus búcsúzik, utolsó tanítását adja, biztat, megerősít. Persze a végső megerősítés majd a feltámadás lesz, de ezek a szavak segítenek, hogy a szenvedés időszakán túl tudjunk látni. Ma oly sokan foggal-körömmel ragaszkodnak életükhöz, megszerzett földi kincseikhez. Minket, keresztényeket arra hív Jézus, hogy merjünk másokért élni, erőfeszítést vállalni, lemondani magunkról. A nagyböjti időszak tettei ebben adnak segítséget.
Ráfordulunk az utolsó két hétre. Egyre közelebb az ünnepek ünnepe. Tegyünk le mindent, ami akadályoz, hogy örömmel, teljes odaadással éljük át húsvét ünnepét, a feltámadás örömét!

2015

Az ünnep mélységei
Az őskeresztények számára az év legnagyobb, és talán egyetlen ünnepe a húsvét volt. A húsvét ünnepléséből következett a vasárnapnak, az Úr napjának megünneplése. Ekkor összejöttek, hogy megtörjék a kenyeret, hogy emlékezzenek Jézus megváltó művére, hogy találkozzanak Jézussal és egymással.
A hit világában az ünnep mindig kultikus esemény volt, amelyet kezdetben a természeti jelenségekkel is összekapcsoltak. A zsidó ünnepeket a hálaadás és az ujjongás jellemzi a teremtő és megszabadító Isten előtt. Az ünnep szolgált a bocsánatkérésre és az Istennel való kiengesztelődésre. Tartalma nem csupán a múlt emlékére korlátozódott, kifejezte az Isten iránti hűséget és a remény megújítását. Jézus megváltó halála és feltámadása óta az ünnep igazi tartalma a húsvét misztériuma.
Az ünnep alkalmat ad a találkozásra Istennel és egymással. Időt tudunk adni önmagunknak és egymásnak. Békesség, nyugalom, öröm jellemezheti ezeket a napokat. Lehetőséget ad a megállásra, a lassításra. Mindebben benne van a feltöltődés. Az ünnep emlékezés egy régebbi eseményre, de nem csupán visszatekintés, mert az emlékezés új lendületet adhat, megerősíthet a hétköznapok feladataiban.
Minden ünnepnek, legyen az családi, közösségi, egyházi vagy nemzeti, van egy rítusa, ahogyan ünneplünk. Ez persze alakulhat, és nem könnyű tartalommal megtölteni, Mégis érdemes vállalni az erőfeszítést.
Húsvét ünnepére készülve fontos, hogy tudjuk, mit és hogyan szeretnénk ünnepelni!

2012

Látni szeretnénk Jézust!
• Uram, látni szeretnénk Jézust!
Milyen kép él bennem Jézusról? Ezt a képet tudom-e, akarom-e megmutatni másoknak? Másokban vajon milyen kép él róla? Kitől tanulták, látták, lesték el? Meg tudom-e mutatni a valódi Jézust?
Mernek-e hozzám fordulni azok, akik keresik Jézust? Ha azt tudom mutatni, hogy jó nekem Jézus közelében lennem, ha látják rajtam, hogy örömmel járok a jézusi úton, akkor mernek majd engem kérdezni, tőlem kérni, hogy vezessem őket Jézushoz.
• Ha a búzaszem nem hull a földbe …
A ma embere könnyű sikereket keres, de ezek hamar jönnek, és hamar mennek is. Ha tartós dologra vágysz, azért meg kell dolgozni. A külső körülményekben is, emberi kapcsolatainkban is. Jézus arra hív, hogy vállaljam bátran az erőfeszítéseket. Ez leginkább tudatos életet jelent, annak örömeivel és küzdelmeivel együtt. Ugyanakkor nem mazohizmust jelent, vagyis nem önmagáért keresem a szenvedést, a keresztet.
• Aki nekem szolgál, engem kövessen!
Szolgálni valakit manapság nem divatos dolog. Mintha a szabadságom sérülne, ha szolgálnom kellene. Pedig Jézus szolgálata igazi szabadságot kínál számunkra. Őt szolgálva szeretetet, erőt, kegyelmet tapasztalhatok.
A mai vasárnap elnevezése a szenvedés vasárnapja. Egészen közel vagyunk az Ünnephez, szeretnénk az utolsó napok készületét komolyan venni. Ehhez kérjük ma Jézus kegyelmi erejét!

2009

Látni szeretnénk Jézust!
Hadd vegyem kicsit magamra az evangélium szavait: Fülöp, látni szeretnénk Jézust! (bár a megszólítás inkább keresztnéven történhet) Vajon mernek-e hozzám fordulni, tudják-e rólam, hogy ismerem Jézust, és olyan viszonyom van-e a körülöttem élőkkel, hogy mernek megszólítani?
Milyen sokan fogalmazzák meg ma is a vágyat: Látni szeretnénk Jézust! Amikor pedig meglátják, megriadnak. Mert elsőként Jézusban a csodatevőt, a népszerű embert, a sztárt látják meg. Amikor meg az igazi Jézust ismerik meg, meglátják az önmagát áldozatul adót. A mai világ pedig nem szereti az áldozatot, nem szereti az erőfeszítést, könnyen akar sikerekhez jutni, könnyen akar mindent elérni.
Don Boscoról írják le, látva az életét, hogy mennyien figyeltek rá, úgy látták messziről, hogy milyen jó neki, rózsalugasban jár, állandóan a szépség veszi körül. Igen, feleli a szent, de a rózsának bizony tüskéi vannak, amelyek felsértik a bőrét, megszúrják, fájdalmat okoznak. Mennyire ismerem a valódi Jézust? Mennyire merem felvállalni az erőfeszítéseket, az elutasítás lehetőségét, és mindezzel együtt követni, hirdetni Őt.
Húsvéti készületünk végéhez közeledünk. A szenvedés első vasárnapjának nevezi a néphagyomány a mai vasárnapot. Jézusra tekintünk, aki értünk, emberekért jött el a világra, vállalta a teljes emberi sorsot, a kereszthalált. Csak ezen az úton, az erőfeszítések, a szenvedések útján vezet az út az igazi dicsőségbe, a mennyek országába. Járjuk hát bizalommal, ezt az utat, kapaszkodjunk Jézus erejébe, és vezessünk sokakat Jézushoz!

2006

Látni szeretnénk Jézust!
Mennyien fogalmazzák meg ma is a vágyat: látni szeretnénk Jézust. Amikor pedig meglátják, megriadnak. Mert elsőként Jézusban a csodatevőt, a népszerű embert, a sztárt látják meg. Amikor meg az igazi Jézust ismerik meg, meglátják az önmagát áldozatul adót. A mai világ pedig nem szereti az áldozatot, nem szereti az erőfeszítést, könnyen akar sikerekhez jutni, könnyen akar mindent elérni.
A szenvedő Jézusra tekintünk. Akinek nincs hova lehajtania fejét. Aki megsiratja Jeruzsálemet. Aki vállalja a meg nem értést, az elárultatást, az elítéltetést, a kereszthalált. Vállalja az emberileg kudarcba fulladó életet. Vállalja, mert tudja, hogy minden nagypéntekre húsvét vasárnap virrad, mert tudja, minden szenvedésnek, erőfeszítésnek van értelme, mert arra akar tanítani, hogy az erőfeszítések vállalása emeli fel az embert, teszi igazán emberré.
Feketevasárnaptól fehérvasárnapig különleges napokat élünk át. Jézus szenvedését, halálát és feltámadását ünnepeljük. Életünk alapját jelentik ezek a napok. Jézussal szeretnénk ezeket a napokat járni, átélni. Vele együtt szeretnénk felvenni napról napra a keresztünket. Szeretnénk Jézusnak szolgálni, őt kö9vetni a szenvedés, az erőfeszítés útján, hogy átélhessük a feltámadás örömét és dicsőségét is.



Nagytétényi Plébánia
A honlap az (em) ecclesia segítségével készült.
Sablon: © katolikus.hu
© (em), 2007-2008.   -   emecclesia.hu