Főoldal
 Események
 Hirdetések
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

heti hírlevél elmélkedései

« Vissza

Évközi 12. vasárnap B év (2015.06.21.)

2015

Jézus a viharzó tengeren.
Meglepő a kép. A hajó már-már megtelik vízzel, Jézus nyugodtan alszik. Nem érzékel semmit a viharból. Felkeltik, mintegy utolsó esélyként. Vajon milyen az én Jézusba vetett bizalmam? Kísértés lehet, hogy majd én, ha pedig végképp nem megy, akkor segíts, Uram!
Kétféle vihart tapasztalhatunk meg. Az egyik körülöttünk van. Lehet ténylegesen természeti jelenség. Ilyenkor menedéket keresünk, de fohászkodunk is. Vajon csak a magam erejére hagyatkozom, vagy beszélek Jézussal? Lehet olyan vihar, amely a nézetek, vélemények összecsapása. Ebben is helyt kell állnom. Itt is segítségünkre siet Jézus, ha bízom benne. A Szentlélek majd eszetekbe juttat mindent. Ezen a területen mi a menedékem? Van-e olyan biztos pontja hitemnek, keresztény életemnek, ahová beállhatok, ahol „megvárhatom a vihar elmúltát”? Tudok-e, merek-e valamit tenni ilyen esetekben a vihar lecsendesítéséért?
Lehet vihar bennem is. Amikor elbizonytalanodom, amikor nem látom a tovább vezető utat, amikor összekavarodik minden bennem. Ezt okozhatja külső vihar is. Jézus ilyenkor is velem van, még ha úgy is tűnik, hogy alszik.
Nincs vihar mentes élet. Az a fontos, hogyan kezelem a viharokat. Felkészültem rá? Persze ez nem állandó félelmet kell, keltsen, ami megbénít, hanem egy készenlétet, egy kapcsolatot Istennel, egy odafigyelést dolgaimra. Minden viharból – Isten kegyelmével – úgy jöhetünk ki, hogy erősödik hitünk, reményünk, szeretetünk.

2009

Ne féljetek!
A viharba került hajón a tanítványok természetes reakciója a félelem. Mi lesz velem, velünk?
Mindannyiunk élete kerül kisebb-nagyobb viharba, olyan helyzetbe, ahol elfog a félelem. Persze, tudjuk, Jézushoz kiálthatunk, ő megragadja kezünket, bátorít, megerősít, megment. Mégis, érdemes körüljárni félelmeinket, és hogy mit tehetünk velük.
Mitől félek, milyen félelmeim vannak?
Félek az ismeretlentől, a bizonytalanságtól, a váratlan helyzetektől. Félek a szeretet elvesztésétől, a szeretve lenni és értékesnek lenni alapigényem sérülésétől. Félek a számomra szeretett személy, vagy érték elvesztésétől. Félelmeink belénk ívódhatnak. A diktatúrát átéltek emlegetik a ’csengőfrászt’. Ez egy olyan hang vagy esemény, amely a régi üldözést idézi vissza.
Ha ki tudom mondani a félelmemet, ha fel tudom fedezni a kiváltó okát, akkor egy nagy lépést tettem a legyőzése felé. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a félelem érzése spontán jelentkezhet. Vannak helyzetek, amelyek automatikusan félelmet váltanak ki belőlem. Megijesztenek. Ezeket az érzéseket kezelni lehet, megszüntetni nem.
Mit tehetek félelmeim legyőzéséért?
A szeretetet, a bizalmat kell építeni. Sokszor idő kell hozzá, nem megy egyik pillanatról a másikra. Ha van kinek elmondanom a félelmemet, az sokat segíthet. Fontos tehát, hogy legyen kinek elmondani, és fontos, hogy meg tudjam hallgatni a másikat. Nem megalázni,lenézni, hogy ettől aztán minek félni, hanem elfogadni, hogy ez őt megijeszti, benne félelmet kelt. Félelmeinket úgy tudjuk tehát kezelni, megoldani, ha van kivel megosztani. Jézus segítségével, erejével tudunk tenni azért, hogy mi győzzük le félelmeinket, és ne azok győzzenek le minket.



Nagytétényi Plébánia
A honlap az (em) ecclesia segítségével készült.
Sablon: © katolikus.hu
© (em), 2007-2008.   -   emecclesia.hu