Főoldal
 Események
 Hirdetések
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

heti hírlevél elmélkedései

« Vissza

Évközi 13. vasárnap B év (2015.06.28.)

2015

Jézus az élet ura.
Két történet kapcsolódik egybe. Jairus segítséget kér haldokló lányának, az asszony pedig csendben érinti Jézus ruháját. A betegség életünk velejárója, amely akadályoz bennünket. Akár saját, akár a hozzánk közelállók szenvedése. Éppen ezért testünk gyöngesége valamiképpen az élet és halál határára vezet bennünket.
Isten saját képmására teremtette az embert, férfinek és nőnek teremtette. Isten az élet adója, az ember nem tud életet létrehozni. Jézus csodáival megmutatja, hogy Ő ura az életnek, ezzel Istenségét mutatja meg. Minket is arra hív, hogy őrizzük és szolgáljuk az életet! Nincs jogunk dönteni sem saját, sem a másik élete felett.
Korunkban az ember mintha elfelejtené ezt az igazságot. Eltávolodott az Istentől, megpróbál független lenni tőle. Csak sajnos olyan ez, mint amikor a pók leereszkedik egy ágról, elkészíti hálóját, majd amikor körbejárja, meglát egy kifelé induló szálat. Azt gondolja, ez a szál nem való a szép hálóba, és elvágja. Erre a háló összedől, mert ezen a szálon függött. Ha elvágom az Istennel való kapcsolatot, akkor összekuszálódik az életem.
Mit tehet a keresztény ember? Hirdetni kell, tanúsítani kell, hogy Isten az élet Ura. Meg kell mutatni az Istenhez kapcsolódó élet szépségét!
Mit kezdek a betegséggel? Egy ismerős, amikor súlyos betegséget kapott, azt mondta, minden földi és égi segítséget igénybe vesz. Kell az orvosi, és kell a kegyelmi segítség is. Nehéz elengedni az élete végéhez érkezőt, főleg, ha erős szálak kötnek hozzá. De fontos, hogy merjünk, tudjunk imádkozni a jó halál kegyelméért. Merjük kimondani, hogy Istenem vedd magadhoz, amikor nálad elérkezett az ideje. Merjük elkísérni ezen a végső úton is azt az embert, aki olyan fontos számunkra. Kérjük számára Isten kegyelmét, erejét, és minden imánkban mondjuk ki hittel: Legyen meg a Te akaratod!

2012

Ne félj, csak higgy!
Egy ember, egy édesapa, gyermekéért aggódva megy Jézushoz. Jézus útnak is indul, de közben valami megzavarja őt. Egy asszony furakszik hozzá hátulról, amiből párbeszéd lesz. Az idő telik, emberünkben nő az aggodalom, ami beteljesedni látszik, amikor hírvivők érkeznek, késő már, a gyermek meghalt. Jézus bátorító szava ekkor hangzik el: Ne félj, csak higgy!
Milyen erős az én hitem? Milyen próbát tudna kiállni? Jézus időnként tudatosan késlekedik. Indul, de nem rohan, még másra is van figyelme. Van, amikor szavára a távolban levő is meggyógyul. Máskor meg személyesen megy, hogy megtanítson: nála soha sincs késő, ahova őt hívják, onnan Ő nem késhet el, mert mindig övé az utolsó szó, a teremtő erejű szó. Van-e merszem hozzá menni csendben, majdnem titokban, amikor tömeg veszi körül, amikor bajom, bánatom miatt talán gúnyos megjegyzéseket kapok, amikor már szinte reménytelen a helyzetem? Csendben megérinteni ruháját, csendben kérni segítségét, csendben belé helyezni bizalmamat.
Jézus a mai evangéliumban bizalmunkat akarja megerősíteni. Vajon ezt a bizalmat tovább tudom-e adni másoknak? Merem-e bíztatni, Jézushoz vezetni a szenvedő, a bizonytalan embert? És tudok-e Jézushoz menni a másik emberért, a körülöttem élőkért?



Nagytétényi Plébánia
A honlap az (em) ecclesia segítségével készült.
Sablon: © katolikus.hu
© (em), 2007-2008.   -   emecclesia.hu