Főoldal
 Események
 Hirdetések
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

heti hírlevél elmélkedései

« Vissza

Advent 3. vasárnapja C év (2015.12.13.)

2015

Az irgalmasság tettei
Keresztelő szent János igehirdetése megérinti az embereket. Ez a megérintettség adja szájukra a kérdést: Mit tegyünk? Érzik, nem elég ugyanis egyszer kifejezni a bűnbánatot, alakítani kell önmagukat. Pünkösd után hasonló kérdést tesznek fel Péternek a Jézus feltámadásáról halló zarándokok. A válasz nem valamilyen bonyolult tevékenység, hanem a hétköznapok egyszerű cselekedetei. Hit Jézus Krisztusban, odafigyelés a másik embere.
Az irgalmasság évét elkezdve – Ferenc pápa szavát is hallva – abban erősödünk meg, hogy az Ige hallgatása cselekvésre indít. Mit tegyünk hát mi, most adventben, az irgalmasság évében?
Először is erősítsük meg hitünket! Hallgassuk Isten szavát, és keressük, hogyan válhat életté bennünk!
Másodszor forduljunk oda embertársainkhoz! Az irgalmasság testi és lelki cselekedetei ebben segítenek bennünket.
Harmadszor elégedjünk meg azzal, amink van! Ez persze nem azt jelenti, hogy nem kell fejlődnünk, de ne a növekedés legyen a mércéje életünknek! Tudatosítsuk, hogy leginkább az által gazdagodhatunk, ha megosztjuk azt, amink van!
Az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit akkor tudom megtenni, ha kapcsolatom van a másik, a mellettem élő emberrel. Akkor veszem észre a rászoruló embert, ha a közelében vagyok. Akkor tudok gondoskodni róla, ha van bizalma hozzám. Időnként azonban megtapasztalom, hogy a magam kicsiny eszközei kevesek a segítéshez. Ezért fontos tudatosítanom magamban, hogy a közösségen keresztül az én kevéske kincsem is segíthet a másik emberen.
A Keresztelő szavai, az irgalmasság éve, a közelgő ünnep cselekvésre indít. Fedezzük fel, mit tehetünk, mire van lehetőségünk, képességünk, és lássuk meg, hogyan tudunk együtt segíteni, közösen megmutatni Isten irgalmas szeretetét!

2012

Mit tegyünk, testvérek?
Keresztelő Szent János áll előttünk ezen a vasárnapon. Hozzá vonul a tömeg. Hallgatja bűnbánatra hívó szavait, és szeretne változtatni életén.
Advent idején már a keresztelő szavain keresztül Jézus hívó szavát hallhatjuk. bennünk is felmerül a kérdés: Mit tegyünk?
Végezzük adventi rutinnal dolgainkat. Készülünk az ünnepre, ott él szívünkben a készülődés öröme. Tervezzük a meglepetéseket, lessük szeretteink vágyait. És jól van ez így!
De vajon a belső készületünkkel hogyan állunk? Milyen áldozatokat vállaltam? Miben sikerült előre lépnem? Az „adventi rutin” mennyire vált megszokássá? Tudok-e valamiben újítani, változtatni a megszokottakon?
Hogyan állok a belső takarítással? Bizonyára van mit letennünk az Úr elé, van mitől megszabadulnunk. Manapság nehezen szánjuk rá magunkat a bűnbánat szentségének felvételére. Pedig nem csak tiszta, rendbe rakott lakás emeli az ünnep fényét, hanem a megtisztított, rendbe rakott lélek is.
A hit évét éljük, ünnepeljük. Hogyan van ez jelen készületemben? Olvasmányaimban, imádságaimban igyekszem-e hitemet erősíteni? Képezem-e magam a hit dolgában? Szomorú, ha valaki a világi tudományokban igyekszik frissen tartani tudását, hitével azonban nem törődik.
Keressük bátran, mit kell tennünk, készítsük elő környezetünket és belsőnket is az Úr érkezésére!

2009

Örüljetek az Úrban szüntelen!
Advent harmadik vasárnapja az örvendezés vasárnapja. A filippieknek írt levél szent Páltól az örömre hív bennünket.
A teremtő és üdvözítő Isten kinyilatkoztatása túláradó örömet vált ki az emberből. Nem szemlélhetjük a teremtést anélkül, hogy hangos szóval ne hirdetnénk: „…az én örömöm Jahvéban van…” (Zsolt 104,34)
Az ószövetség beszél az élet örömeiről. Ezek Isten ígéreteinek részét alkotják. A mindennapi élet örömei a családban, a munkában részei életünknek. A nagy ünnepek örömei mellett vannak bensőséges örömeink is. A bölcs ember ismeri ezeknek az örömöknek az árát.
Az ószövetség említi a szövetség örömeit. A közösségi Istentisztelet örömei, amelyek Istenhez emelik a lelket. De ide kapcsolhatók a személyes hűségből fakadó örömök is. A remény is örömet adhat az embernek, amelynek alapja Isten ígérete.
Az újszövetség az evangélium örömét tárja elénk. Hiszen az evangélium maga is örömhír. Ebből fakad a lélek öröme, amely a keresztnek a gyümölcse. Jézus szava meghozta a gyümölcsét: akik benne hisznek, az öröm teljességét birtokolják. (Jn 17,13) Ezt az örömöt nem rombolja le a szenvedés, a megpróbáltatás. A szeretet, amely Istenből fakad, teszi az örömet tartóssá. Így tudunk szüntelenül örvendezni.
Keressük az előttünk álló héten örömeinket! Tudatosítsuk, mennyi apró öröm van jelen mindennapjainkban! Ha naponta felfedezzük, meg tudjuk élni Pál apostollal együtt a szüntelen örvendezést.



Nagytétényi Plébánia
A honlap az (em) ecclesia segítségével készült.
Sablon: © katolikus.hu
© (em), 2007-2008.   -   emecclesia.hu