Főoldal
 Események
 Hirdetések
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

heti hírlevél elmélkedései

« Vissza

Urunk megkeresztelkedése C év (2016.01.10.)

2016

Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.
Jézus születését ünnepeltük, keresztelkedésének ünneplésével lezárul a karácsonyi időszak. Visszatérünk – a liturgiában is – az évközi időbe. Érdekes belegondolunk, hogy a karácsony eseményei után, amelyek néhány embert megmozgattak, 30 év csend következik. Ugyanezt a csendes, felkészülő időszakot látjuk Pál apostol életében is. Feltehetem magamnak a kérdést: mire készít fel az Isten? Mai rohanó, zajos világunkban a csendes időszakot nehezen viseljük. Ugyanakkor az is veszély lehet, hogy megragadunk a készülődő időszakban, nem vesszük észre, nem halljuk meg Isten hívását. Mintegy beleragadunk a várakozásba, a készülődésbe. Adventi idejében felkészültünk az ünnepre, amelyben feltöltődtünk kegyelemmel, ma pedig Isten küld minket, hogy minderről tegyünk tanúságot a világban.
Jézus keresztelkedése felveti a kérdést számunkra: mit jelent keresztségünk? Legtöbbünk nem emlékszik arra, amikor megkeresztelték. A keresztség szentsége – maga a szentség kiszolgáltatása – szinte csendben történik, legtöbbször csak a szűk család van jelen. Pedig a keresztség szentségében a közösségbe kapcsolódik be a megkeresztelt. Figyelnünk kellene tehát arra, hogy ez a kapcsolat épülni tudjon. Szítsuk fel magunkban a keresztség kegyelmét! Keressük az alkalmat a tanúságtételre! Mutassuk meg a közösség fontosságát, erejét!
Az Atya szózata szerint Jézus a szeretett Fiú, akiben kedve telik. Bennem vajon kedve telik-e az Atyának? Olyan-e az életem, amelyben tükröződik az Isten szeretete? Minden vasárnap, a Szentírás hallgatásával, a szentségi Jézussal való találkozás által megerősít, hogy az Atya kedves gyermeke, Krisztus hirdetője legyek.

2013

Szentlélekkel és tűzzel keresztel meg benneteket!
Urunk megkeresztelkedésének emlékezete a karácsonyi idő lezárása, az évközi idő kezdete. A hit évében ma gondolkodjunk el keresztény életünk kezdetéről, a keresztségről!
„A szent keresztség az egész keresztény élet alapja Lélekben történő élet kapuja, és ajtó, amely utat nyit a többi szentség felé. Megszabadulunk a bűntől, újjászületünk, mint Isten fiai, Krisztus tagjaivá leszünk, beletestesülünk az Egyházba és részeseivé válunk küldetésének. A keresztség az újjászületés szentsége vízben és szóban.” (KEK1213)
Kezdetben leginkább felnőtt korban részesültek a megtérők a keresztség szentségében. Később általánossá vált a gyermekek megkeresztelése. Ennek alapja, hogy a keresztény család felelősséget vállalt arra, hogy gyermekét keresztényként neveli.
A keresztelés nem egy szép szokás, nem családi hagyomány, hanem életre szóló meghívás és küldetés, vagyis feladat. Ez a szentség Krisztus testébe, az egyházba kapcsol be, ezért az egész közösség feladata, hogy a megkereszteltek éljék is keresztény életüket. Mit jelent ez? Azt, hogy elsősorban nekem magamnak kell ragyognom, világítanom, megmutatnom keresztény életemet. Jelentheti ezt például liturgiáink szépsége, élő volta. Vajon látható-e rajtam, hogy a templomban örömmel veszek részt a Szentmisén? Hazafelé a szembejövő meglátja-e rajtam, hogy jó helyen voltam, feltöltődtem? A családom megtapasztal-e valamit abból, amit átéltem a templomban?
Másodszor legyen bátorságom megszólítani azokat, akikről tudom, hogy keresztények, hiszen megkeresztelték őket. Ide kapcsolódó nagy kérdés, hogy vannak-e olyan alkalmaink, ahová meghívhatjuk őket. Keressünk bátran alkalmakat, amikor beszélgethetünk, barátkozhatunk, hírt vihetünk egyházközségünk életéről!
Mindehhez persze az kell, hogy felszítsuk magunkban a keresztség kegyelmét. Éljük át lélekben újra keresztségünket! Tudatosítsuk, hogy Isten gyermekei vagyunk! Váljon élővé, lángolóvá hitünk!

2010

Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!
Jézus keresztelkedése epifánia – Istenségének kinyilvánulása. Lukács elbeszélésében megnyílik az ég, az Atya szózata hallatszik: Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.
Megnyílik az ég. Az ég, amely a végtelent jelenti számunkra. Megnyílik a látásunk a végtelen felé. Karácsony ünnepe a végtelen utáni vágyat próbálta ébreszteni bennünk. Jézus születése, élete, halála és feltámadása az ég felé, a végtelen felé emeli tekintetünket. Amit majd Lukács szintén leír a mennybemenetel jelenetében. Az apostolok égre emelt szemmel állnak, követik tekintetükkel az égbe emelkedő Jézust.
Az Atya szózata hallatszott. Ma is hallható az atya szózata. Ha nem is úgy, ahogy akkor, de lelkemben megszólal. Megszólal a Szentíráson át, megszólal a liturgiában, de megszólalhat egy barát szavában, tekintetében, mozdulatában. Lehetséges, hogy rajtam keresztül akar megszólalni, megszólítani valakit. A mindennapi kapcsolat Istennel lehetővé teszi, hogy az Ő szócsöve lehessek.
Te vagy az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Vajon bennem kedve telik-e mennyei Atyámnak?
Jézus keresztsége földi működésének kezdete. A liturgiában a mai nap az évközi idő kezdete. Megerősödve Isten kegyelmében kell újra útnak indulnunk, kell új erővel tanúságot tenni Isten szeretetéről, kell megélnünk keresztény hitünket! Isten kegyelme, ereje támogat az úton.



Nagytétényi Plébánia
A honlap az (em) ecclesia segítségével készült.
Sablon: © katolikus.hu
© (em), 2007-2008.   -   emecclesia.hu