Főoldal
 Események
 Hirdetések
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

heti hírlevél elmélkedései

« Vissza

Évközi 15. vasárnap C év (2016.07.10.)

2016

Aki irgalmasságot cselekedett vele.
Az irgalmasság évének egyik alap példabeszéde a mai evangélium. A kiinduló helyzet is érdekes. Ki az én felebarátom? – teszi fel a kérdést az írástudó. A példázat válasza: felebarát az, aki irgalmasságot tesz a másikkal.
De hogyan állok az irgalmassággal?
Sokféle kifogásunk lehet. Nem érek rá, nincs időm a másikra. Ő tehet róla, minek … Nincs rá lehetőségem.
Milyen területeken lehetek irgalmas embertársammal?
Az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit tanulgatjuk ebben az évben. De érdemes kicsit kiszélesíteni a látásunkat. Kiállok-e a másik mellett, ha bántják, ha igazságtalanul bánnak vele? Meg tudom-e hallgatni, tudok-e időt szánni a mellettem élőre?
Az irgalmasság alapja, hogy megesett rajta a szíve. Maga az eredeti szó is ilyesmit jelent: szívében megérintetté válni.
A segítség módjában is eligazít az evangélium: gondoskodott róla. Nem csupán odavetett néhány pénzdarabot. Hogyan tudok ma gondoskodni a rászorulóról? Ha összeadjuk a magunk kicsiny lehetőségeit. Például összeállnak néhányan egy családot segíteni. Odafigyelni egymásra. Eljuttatni a rászoruló hírét a megfelelő helyre.
Az üdvösség útja az irgalmasság útja. Mindez leleményességet igényel. Sokszor apró gesztusok, egy-egy jó szó, egy csendes melléállás is lehet az irgalmasság tette.
Jézus azzal zárja a történetet, hogy „menj és te is hasonlóképpen cselekedjél!” Induljunk hát bátran utunkon, járjunk nyitott szemmel és szívvel!

2013

Ki az én felebarátom?
A mai evangéliumban leginkább az irgalmas szamaritánus alakját állítjuk magunk elé. De mielőtt ezt tesszük, nézzük meg a kiinduló kérdést: Ki az én felebarátom? A példázat értelme szerint a mellettem élő, rászoruló ember. érdemes tehát emberi kapcsolatainkat vizsgálni. Nyilvánvaló, hogy ezek különböző szinten vannak. Más a családi kapcsolat, más a viszonyom a szomszédaimmal vagy a munkatársaimmal. Minden kapcsolatban adhatok és kaphatok. Mit tudok adni? Magamból, örömeimből, hitemből? Hogyan erősíti ez a másik embert? Mit kaphatok ezekben a kapcsolatokban?
A példabeszéd a segítségnyújtásban erősít meg. Arra hív, hogy vegyem észre a szükséget szenvedő embert. Talán a legegyszerűbb, hogy nagy hirtelenjében adok neki valami aprót. Viszont ez a legkevésbé az, amit az irgalmas szamaritánus tett. Ő gondoskodott a bajba jutottról. Ez már nehezebb, több tevékenységet, odafigyelést kíván. Nem feltétlenül alkalmi segítség, inkább melléállás, támogatás.
De van egy másik szint is. Megszüntetni a kiváltó okot. Egy történet szerint a szamaritánus, amikor már sokadszor látott az út szélén kirabolt embert, visszament, megkereste a rablót, és jól ellátta a baját. Meglátom-e a bajba jutott embertársnál, hogy mi az oka a problémájának? Tudok-e ezen segíteni? Felemelni, gyógyítani, biztatni nem is olyan könnyű.
Talán érdemes még egy szinttel tovább vagy beljebb lépni. Hogyan lehet megelőzni a bajt? Ebben a már kiépített kapcsolatok szükségesek. A barát, aki már-már az apró rezdüléseket érzékeli, tud így segíteni. Sajnos ma sok esetben azt látjuk, hogy a megelőzésre fordítanak legkevesebbet.
Az irgalmas szamaritánus példázata Isten és a másik ember iránti szeretetből indul. Isten szeretetét a mellettem élő ember iránti szeretetben élhetem meg, mutathatom meg.
„Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!”

2010

Ki az én felebarátom?
Újabb kérdéseket szegeznek Jézusnak. Jó szándékú érdeklődés és akadékoskodás is lehet mögötte. Jó szándékú, mert tényleg fontos, hogyan nyerhetem el az üdvösséget, akadékoskodó, mert a saját elképzelését szeretné megerősíttetni Jézussal.
Ki az én felebarátom? A mellettem élő, a rászoruló ember.
Vannak egyértelmű helyzetek. Egy baleset, egy rosszullét természetes módon segítségre indít. Bár manapság könnyű ellenkező példát találni.
Vannak ugyanakkor helyzetek, és ebből van több, amikor nem egyértelmű, hogyan segíthetek a másikon. Egyszer becsengetett valaki a plébániára. Ránézésre olyannak tűnt, aki pénzért jön. Mégsem kért egy fillért se. Csak mondta a bánatát, közben könnyei potyogtak. Én meg csak álltam az ajtóban, hallgattam, néha egy-egy szót szóltam. Vagy öt perc után ért a végére, és elköszönt. Csak arra volt szüksége, hogy végre valahol kiönthesse szívét.
Bizony nem könnyű felismerni, hogy a másik mire vágyik. Gyakran ki sem mondja. És persze legtöbbször a panasz után jön a pénz kérése. Életviszonyaink türelmetlenné, rohanóvá tesznek. Egyre kevésbé tudunk megállni, meghallgatni a másikat. Mindenben csak elintézendő ügyet látunk.
Hogyan nyerhetem el az üdvösséget? Ha nem csak a külsőt nézem, hanem igyekszem a szavak mögé látni, a ki nem mondott vágyakat meghallani, ha szeretettel tudok odafordulni a másikhoz, ha időt tudok szánni rá.
Ki az én felebarátom? Akire éppen időt kell szánnom, ha csak pár percet is. Egy apró útbaigazítás, egy kicsi segítség, egy apró mosoly, egy jó szó mind irgalmas szamaritánussá tesz.
Keressük a héten tudatosan azokat a helyzeteket, ahol segítségére lehetünk a mellettünk élőknek!

2007

Mit kell tennem, hogy elnyerjem az üdvösséget?
XVI. Benedek pápa legújabb – A Názáreti Jézus című – könyvében fogalmazza meg, hogy minden idők emberében felmerül a kérdés, hova tartunk. De ez a kérdés sokkal mélyebb, mint csupán a saját élete, jövője. Szeretné fellebbenteni a fátylat a jövő beteljesedéséről, és tudni, mi fog történni, hogyan tud megszabadulni a boldogtalanságtól, és hogyan tud az örök boldogságra jutni. Minden vallás a jövő felé vezető utat keresi, amelyen a beteljesedés felé vezetheti az embert.
Számomra is fontos kérdés: mit kell tennem az üdvösségért.
Jézus megmutatja az utat. Nem csupán elmondja vagy leírja/leíratja, hanem saját életén keresztül megmutatja. A szeretet és az irgalom tettei vezetnek el az üdvösségre. A mellettem lévő, a rászoruló ember segítése segít az üdvösség felé vezető úton.
Újra és újra felmerül a templomunk körül lebzselők között a kérdés, épp a minap szegezték újra nekem, az Egyház hogyan segít? Nem könnyű ma segíteni az emberen. Ezek az emberek nyilván arra gondolnak, hogy adjunk nekik pénzt. De vajon az-e a segítség? Számára csak az elképzelhető, mert helyzetén nem akar változtatni. Igazán azon tudok segíteni, aki maga is szeretne változni. És itt persze a bizalom, a másik ember ismerete, az odafigyelés is fontos. Volt olyan esetem, amikor csak azt akarta valaki, hogy hallgassam meg. Hogy elsírhassa bánatát.
Mit kell tennem? Nincs – sajnos vagy hála Istennek – konkrét recept. Egyéni helyzetek vannak, amiket odafigyeléssel, beleérzéssel tudok megoldani. Meglátva a másik emberben, mire van szüksége. Péterrel és Jánossal mondhatjuk: aranyam, ezüstöm nincs, de amim van, azt neked adom, hitemet Jézusban, Isten szeretetét, azt szívesen neked adom.
Persze, nyilvánvaló, hogy vannak helyzetek, amikor nem tudok segíteni én magam. De fontos tudni, hogy Egyházunknak vannak eszközei. Tehát ha olyan helyzetet tapasztalunk, ami meghaladja erőnket, jelezzük, és aztán próbálunk segítséget keresni.
Legyünk Isten szeretetének tanúi környezetünkben. Ez a szeretet felemel, talpra állít, erőt ad a mindennapokhoz.



Nagytétényi Plébánia
A honlap az (em) ecclesia segítségével készült.
Sablon: © katolikus.hu
© (em), 2007-2008.   -   emecclesia.hu