Főoldal
 Események
 Hirdetések
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

heti hírlevél elmélkedései

« Vissza

Évközi 17. vasárnap C év (2016.07.24.)

2016

Uram, taníts meg minket imádkozni!
Furcsán hat a kérés. Azt értem, hogy az apostolok felteszik a kérdést, de én gyerekkoromban megtanultam imádkozni. Vagy mégsem?
Ismerjük a meghatározást: az imádság beszélgetés, kapcsolat Istennel. De tapasztaljuk, a kapcsolataink nem bebetonozott dolgok, van, amikor jól működnek, van, amikor kevésbé. Éppen ezért kell folyamatosan ápolni, figyelni rá. Mindannyian láthatjuk magunkban, hogyan formálódott, alakul ma is imaéletünk.
Az imádságnak leegyszerűsítése, ha csak a kötött imáink vannak. Bár sokszor szükségesek, mégis kell, hogy saját szavaimmal is el tudjam mondani örömeimet, bánatomat, vágyaimat, hálaadásomat.
Sokak tapasztalata, hogy az egyéni és a közös ima egymást erősíti. Fontos a családban a gyerekekkel való közös ima, de emellett kell, hogy jusson idő a felnőttek saját imájára is.
Naponta szánjak időt Istenre! Adjam napom 1%-át Neki! (ez majdnem negyed óra) Teljes, értékes időt kell rászánnom. Kevés, ha csak sorban állva, buszon utazva imádkozom.
Fontos alkalmai krisztusi közösségünknek a liturgia, a közös Isten dicséret. Liturgia a Szentmise és a zsolozsma, ezek az Egyház hivatalos imádságai, de szép a közösen végzett rózsafüzér vagy litánia is.
Az imádságnak fontos eleme a csend. Ez megelőzi, megszakítja és befejezi a beszédet, az imádságot. Mai zajos, rohanó világunkban nem könnyű megteremteni a csendet, de megéri a fáradozást, az erőfeszítést.
Uram, taníts minket imádkozni! Add meg a kitartást, hogy napról napra vállaljuk a Veled való találkozást! Segíts, hogy megtapasztaljuk az imádság erejét!

2013

Uram, taníts meg minket imádkozni!
Márta és Mária történetéből a múlt vasárnap megtanultuk, hogy szükséges, akár napról napra, hallgatni Jézus szavát. Tennénk is ezt gyakran, de milyen sokszor nem sikerül igazán. Ilyenkor sóhajthatunk fel az apostolokkal: Uram, taníts minket imádkozni!
Az imádság nem statikus dolog. Nem lehet úgy megtanulni, mint a matematika egyes tételeit, amit utána fel tudok mondani. Az imádság kapcsolat Jézussal, kapcsolat Istennel. Kapcsolataink az élethez tartoznak, változnak, alakulnak. Alkalomról alkalomra másképpen éljük meg. Ezért kell újra és újra sóhajtanunk, kérnünk Istent, tanítson imádkozni.
Milyen az imádságom? Van egy alapvető rendje. Reggel több időm van rá, napközben vagy este inkább kapkodó. Ha pihentebb vagyok, jobban ráhangolódom, ha fáradtabb vagyok, nehezebben mélyülök el benne. Ha futósabb a napom, vagy valami dolog leköt, kevésbé jut rá figyelem, szinte csak elhadarom.
Milyen a te imádságod?
Nem könnyű beszélni az imádságról. Amikor a fentieket leírtam a magam imájáról kettősség volt bennem. A magam nehézségei vajon hogyan hatnak rád, aki olvasod e sorokat? Ha a papnak nem megy, akkor én minek erőlködjem? A pap is küzd az imával, neki sem megy tökéletesen, akkor érdemes nekem is küzdenem, harcolnom! Vajon mivel leszek igazán példa mások előtt? Ha megmutatom gyengeségemet és erőfeszítéseimet, vagy ha próbálok tökéletesnek látszani?
Magam is újra és újra kérem Jézust: tanítson imádkozni, erősítse meg imámat! Mások példája engem is erősít. Mások imában megélt öröme engem is örömmel tölt el.
Haladjunk közösen az imádság útján! Keressük az alkalmakat az egyéni és a közös imára! Családban, egyházközségben egyaránt!

2010

Uram, taníts meg minket imádkozni!
Mindannyiunk napi gyakorlata – remélhetőleg – az imádság. A tanítványok sóhaja, kérése mégis mindannyiunk kérése, mert a tökéletes imától messze vagyunk. Van egy hullámzás imádságunkban. Van, hogy jól megy, érezzük örömét, van, hogy erőfeszítés kell ahhoz is, hogy kitűzött imánkat elvégezzük. A következőkben Romano Guardini néhány gondolatát hozom, az Imádság iskolájában című könyvéből.
- Bizonyos, hogy létezik egy bensőből felfakadó, spontán imádság, amikor például valami hirtelen öröm ér. Ugyanakkor ez a benső késztetésből fakadó imádság majdnem kivételes esetet jelent. Ha valaki lelki életét csak erre akarná építeni, hamarosan egyáltalán nem imádkozna. Ha Istenhez való kapcsolatunk becsületes, hamarosan felismerjük, hogy az imádság nem csak bensőnk kifejezése, mely szinte magától érvényesül, hanem elsősorban szolgálat, hűség, engedelmesség. Erre kell törekednünk, ezt kell gyakorolnunk.
- Becsülettel, lelkiismeretesen alkossuk meg tehát saját imádságos rendünket. Nem lehetünk gyengék. Az imádság nélkül a hit homályos lesz, a lelki élet elsatnyul. Amint nem élhetünk lélegzés nélkül, úgy nem lehetünk huzamosan keresztények imádság nélkül. Komoly veszély fenyegeti az embert, ha nincs jelen az életében valamilyen módon az imádság. Az embernek szüksége van az imádságra, hogy lelki egészségét megőrizze. Imádkozni azonban csak élő hitből lehet. Másrészt viszont – és itt zárul a kör – a hit csak akkor marad élő, ha imádság kíséri.
- Az imádságra fel kell készülni. Van egy ráhangolódás, amit követ a komoly ima. A felkészülés, a ráhangolódás az összeszedettséget élesíti be az emberben. Az összeszedettség annyit jelent, hogy az ember nyugodttá válik. Legyőzzük a nyugtalanság csalóka ámítását, lehiggadunk, nyugodttá válunk, megszabadulunk mindentől, ami nem ide tartozik, és Istennek állunk rendelkezésére, mert egyedül Ő fontos számunkra. Önmagunkat összeszedni annyit is jelent, hogy éberré válunk. Az összeszedettség bensőnk helyes állapota. Amely lehetővé teszi, hogy az emberekkel és a tárgyakkal helyes kapcsolatba kerüljünk.

Látjuk és tapasztaljuk, hogy az ima átszövi egész életünket, hatással van nem csupán hitünkre és Istennel való kapcsolatunkra, hanem a körülöttünk lévőkkel való kapcsolatot is formálja, alakítja. Ezért fontos, hogy újra és újra az imádság iskoláját járjuk, tanuljunk Jézustól imádkozni.



Nagytétényi Plébánia
A honlap az (em) ecclesia segítségével készült.
Sablon: © katolikus.hu
© (em), 2007-2008.   -   emecclesia.hu