Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Kassák Lajos: Költők (2014.09.12.)

Kassák Lajos: Költők

Hogyan fejezzük be énekünket
hogy senkise haragudjon érte.
Mivel kössük be torkunkat
hogy ne vérezzen oly hangos
és elszánt csobogással.
Rólatok kell szólnunk folyvást
kenyerünk, bánatunk, szeretőnk
akiket mind mind a meggyalázottak
néma csoportjába soroztak.
Fájtok nekünk és kiáltoznunk kell
hajnaltól estig ott, hol senki se hallja
és ott is ahol fegyvert fognak ránk szép szavainkért.


Hétről hétre pénteken a napindítóban elhangzik egy-egy vers. Sokszor szoktam mondani: milyen szépen fogalmaz a költő!
Ma nézzünk kicsit a mondat mögé!
Kik is azok a költők valójában? Mi az, amit ők tudnak, és mi nem? Miért látják másképpen a világot, mint mi?
Kicsit irigykedni is szoktunk talán rájuk, hiszen képesek szavakba önteni mindazt, amiről mi is csak dadogva beszélnénk. Lelkünk legmélyén lévő húrokat tudnak finoman megpendíteni.
Mai versünk róluk szól. Megmutatja Kassák Lajos, kik is ők igazán. – szószólóink.
„Rólatok kell szólnunk folyvást” – fogalmaz. És ez valóban így is van. Azokat a verseket szeretjük, amelyek rólunk, a mi érzéseinkről beszélnek. Persze ez fordítva is így van. A költő akkor érzi jól magát, ha teli torokból kiált értünk.
Kicsit krisztusi a sorsuk. Hol ünneplik, hol gyalázzák őket. Mégis érzik/tudják, nincs, nem is lehet más feladatuk.
Ma gondolkodjon el mindenki a saját feladatán! Mi az, amit nekem kell megtennem, meg megszépüljön a világ.
(Boronkai Zsuzsanna)



Nagytétényi Plébánia
A honlap az (em) ecclesia segítségével készült.
Sablon: © katolikus.hu
© (em), 2007-2008.   -   emecclesia.hu