Főoldal
 Események
 Hirdetések
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Fodor József: Semmise késő (2014.09.26.)

Fodor József: Semmise késő

Még itt jársz e földön, még semmi sem
Késő; egy nap jó emlékkel vigyen,
Hogy nem rosszul használtad itt időd,
Több vagy, mint mikor lábad idejött.
Ha nem gondoltál rá, tedd ezután,
Szörnyű későn bánkódni volt hibán,
S még nem késő. Még fürgén mozgasz itt,
Hát tedd rendbe, barátom, dolgaid;
Mert száll az élet, fogy a fürgeség,
Még minden itt, éld, küzdve, tűrve még;
És itt még annyi nagyra alkalom,
Jaj, ha fecsérled, nincsen irgalom.
Mulasztás kínja jön csak, bűntudat,
Hogy megmutasd, ki vagy, ez itt utad;
Talán csak ez: hát álld, mint állhatod,
Okulva, míg rejtélyét itt lakod,
A nyüzsgő mindent; ami itt van, éld,
Mi kint, s benned, a lázt, a szenvedélyt,
S mit hoznak bőven kis és nagy csaták –
Ám másnak tett, neked tárgy e világ,
S amit megérsz, mi sújt vagy lelkesít,
Mert miért élsz valóban: verseid,
Versbe rótt élet; hát ezt jól csináld,
Erőid fogd, vezesd avagy ziláld,
Fő, hogy jól írd meg, mi izzít, betölt,
Tartam: az élet, tartalom: a föld,
S e szörnyű-szép létben mi megragad –
S mely mindennél több még: mit hordsz magad.
De mondj ki mindent, míg időd van itt,
Más szánt, épít, te írd meg álmaid,
Álmoknak nyelvén egy nagyobb valót,
Mit írsz, jól: él – (ki él, holnap halott) –
Versbe-mentett élet. Csak jól csináld..
Így hívd porondra az időt, halált.

Odakint búcsúzik a nyár – énekeltük annak idején. Valóban jönnek a hosszú téli esték. Már érzékeljük, hogy rövidülnek a nappalok, korábban sötétedik. Vége felé közeledik az esztendő, miközben a diákoknak most indult el egy újabb tanév.
Jó esetben időnként megfogadunk valamit. Próbáljuk úgy nevelgetni önmagunkat, hogy fogadásokkal, vállalásokkal erősítjük a már meglevő jó tulajdonságainkat, kemény munkával pedig küzdünk a bennünk élő rosszal.
Mai versünk arra hív minket, nézzük meg, hogyan is állunk a vállalt kötelezettségeinkkel! Rögtön bátorít minket a költő – semmi sem késő. Ne keseredjünk el, ha eddig esetleg nem úgy sikerült volna minden, ahogy elterveztük. Az egyik lényeges az, hogy jól használjuk fel az időt.
„És itt még annyi nagyra alkalom,
Jaj, ha fecsérled, nincsen irgalom.”
A másik fontos pedig az, hogy észrevegyük, milyen hiányaink vannak a munkánk területén. Vagy megfordítva: mi mindent kell még tenni ahhoz, hogy hivatásomat, vállalt kötelezettségeimet tökéletesen teljesítsem.
Feladat van, tettrekészség talán. Ma keressem meg azokat a pontokat, ahol kicsit leültem, ahol volna még tenni-, alakítanivaló bennem. Ha megtaláltam, kezdjem el gyúrni egy kicsikét!
Bíztasson, erősítsen a költő szava: semmi se késő! (Boronkai Zsuzsanna




Nagytétényi Plébánia
A honlap az (em) ecclesia segítségével készült.
Sablon: © katolikus.hu
© (em), 2007-2008.   -   emecclesia.hu