Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Petőfi Sándor: A XIX. SZÁZAD KÖLTŐI (2015.03.06.)

Petőfi Sándor: A XIX. SZÁZAD KÖLTŐI


Ne fogjon senki könnyelműen
A húrok pengetésihez!
Nagy munkát vállal az magára,
Ki most kezébe lantot vesz.
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.

Pusztában bujdosunk, mint hajdan
Népével Mózes bujdosott,
S követte, melyet isten külde
Vezérül, a lángoszlopot.
Ujabb időkben isten ilyen
Lángoszlopoknak rendelé
A költőket, hogy ők vezessék
A népet Kánaán felé.

Előre hát mind, aki költő,
A néppel tűzön-vízen át!
Átok reá, ki elhajítja
Kezéből a nép zászlaját,
Átok reá, ki gyávaságból
Vagy lomhaságból elmarad,
Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad,
Pihenjen ő árnyék alatt!

Vannak hamis próféták, akik
Azt hirdetik nagy gonoszan,
Hogy már megállhatunk, mert itten
Az ígéretnek földe van.
Hazugság, szemtelen hazugság,
Mit milliók cáfolnak meg,
Kik nap hevében, éhen-szomjan,
Kétségbeesve tengenek.

Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!

És addig? addig nincs megnyugvás,
Addig folyvást küszködni kell. –
Talán az élet, munkáinkért,
Nem fog fizetni semmivel,
De a halál majd szemeinket
Szelíd, lágy csókkal zárja be,
S virágkötéllel, selyempárnán
Bocsát le a föld mélyibe.
(Pest, 1847. január.)


Bűnfeltáró utunk harmadik állomásához érkeztünk: Bujaság – bátorság
Kedvenc bűnünk az érzékiség. Rabjai vagyunk valahol mindannyian. Keveseké a bátorság, hogy ellent merjenek mondani világunk legnagyobb csábításának. Óriásplakátokról mosolyognak ránk a szexis lányok, fiúk, már egy egyszerű ételt is így akarnak eladni nekünk. Rettentő veszélyes ez a helyzet, mert a gyönyör, amit kínál mindig egyéni. Az élvezetek, gyönyörök hajhászása magányossá tesz.
Az öröm mindig közösségi. Társakat és szárnyakat ad, annak jele, ha belülről fakad, hogy a helyemen vagyok, jól szolgálom a Teremtőt. Azt teszem, amire meghívást kaptam, amiért „létrejöttem a rejtek ölén”. Milyen szépen fogalmazza meg a zsoltáros!
Petőfi Sándor ebben a versében keményen megmondja, hogy csak magadért nem választhatsz hivatást. Legbelső mozgató rugónk nem lehet a gyönyörök keresése, az elmagányosító bujaság. Valami nagyobb, szent cél érdekében kell tevékenykednünk, és ez sose lehet csupán az enyém. Mindig ott kell motoszkálnia bennem a közösség kívánalmainak is.
Ilyenkor, márciusban mindig megemlékezünk az 1848-as forradalom eseményeiről. Felidézzük az embereket, akik akkor sokat tettek a hazáért. Nagyböjtben minden pénteken végigjárjuk a keresztutat, felidézve Jézus szenvedését, kereszthalálát.
Nem lehetne, hogy idén összekapcsoljuk a kettőt? Vállaljunk valamit a hazáért, még akkor is, ha az áldozattal, kereszthordozással jár! Szerencsére még van egy hetünk az ünnepig, addig kitalálhatunk valami személyre szabott, hasznos feladatot.

(Boronkai Zsuzsanna)



Nagytétényi Plébánia
A honlap az (em) ecclesia segítségével készült.
Sablon: © katolikus.hu
© (em), 2007-2008.   -   emecclesia.hu