Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Weöres Sándor A BOLDOGSÁGRÓL (2016.04.15.)

Weöres Sándor A BOLDOGSÁGRÓL
A kis jércét nem irígylem én,
amikor kapar az udvar szemetén.
Irígylem a kotlóst: lázban, egyedül
az áthevülő tojásokon ül
s a változás titka körülkerengi.
A boldogság útszéli szemét,
szedhet eleget, ki lenyújtja kezét,
az érlelő kínt kell megérdemelni.

A gondolat itt, ott, mindenütt
élő szövetet bont és sebet üt.
Ha sokallod mennyi rajta a seb,
fuss, mint a háromlábu eb,
fuss vissza, míg nem késő visszamenni.
A boldogság útszéli szemét,
szedhet eleget, ki lenyújtja kezét,
az érlelő kínt kell megérdemelni.

Amikor a boldogságról beszélünk, leggyakrabban Jézusnak a hegyi beszédben elhangzott mondásai jutnak eszünkbe. Vagy valamilyen nagyon jó, kellemes, számunkra jó érzést biztosító helyzetet képzelünk magunk elé.
Húsvét ünneplésekor évről évre elénk áll Tamás, a hitetlen apostol. Pedig valójában ez a sokunk által jól ismert szakasz nem is az ő kételkedéséről, hanem a mi boldogságunkról szól. Mit is mond Jézus: „Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek.” Akkor tehát az igazi boldogság hinni Jézusban, és az Ő feltámadásában. Ez pedig nem biztos, hogy mindig jóleső és kellemes érzést, számunkra örömteli, könnyen elvégezhető feladatot jelent. Ezért választottam ma reggelre Weöres Sándor versét. Döbbenetes, első olvasásra talán ijesztő lehet a kijelentés:
„A boldogság útszéli szemét,
szedhet eleget, ki lenyújtja kezét,”
Hiszen mi nem ilyen szemét boldogságról szeretünk álmodozni. Mi valami nagyon szépet szeretnénk. Csak azt felejtjük el, hogy azt a bizonyos nagyon szépet ki kell érdemelni. Helyesebben mondva át kell alakítani magunkat olyanná, hogy majd egyszer élvezni és értékelni tudjuk azt. Ezt pedig csak kínok között lehet megvalósítani. Erre sajnos nem mindenki alkalmas, ezért zárja így a versét a költő:
„az érlelő kínt kell megérdemelni”
Minden alkalommal, amikor fájdalmak érnek bennünket, amikor küzdünk ebben az általunk is rohanónak vélt világban, hogy felmutassuk a szeretet erejét, Krisztust a kereszten, az érlelő kín részeseivé válunk. Ezért aztán ilyenkor nem sírnunk kellene, kérdőre vonva Istent, hogy miért történik mindez velünk, hanem még kitartóbban hirdetni a szeretet erejét, a Megváltást, mert: „jaj nekünk, ha helyettünk a kövek beszélnek”. (Boronkai Zsuzsanna)



Nagytétényi Plébánia
A honlap az (em) ecclesia segítségével készült.
Sablon: © katolikus.hu
© (em), 2007-2008.   -   emecclesia.hu