Főoldal
 Események
 Hirdetések
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Arany János - A DAJKA SÍRJA (2016.10.28.)

Arany János - A DAJKA SÍRJA

A dajka sírján egyszerű halom,
Csekély fatörzsök áll emlékjelül;
Fekszik külön, temető-oldalon,
Virágzó tüske, zöld pázsit, körül.
Felette a lágy szél suhogva jár,
Szines pillangó, beszédes madár.

Megszáll az alkony; áttetsző homálya,
Mint könnyü fátyol, leng a sírokon;
Borulni az agg nő fejoszlopára
Eljő unoka, gyermek, vagy rokon;
Nem rokon az, nem magzat, unoka:
Két úri hölgy a sír zarándoka.

Két úri szép hölgy. Onnan jöttek el,
Hol legvirítóbb az élettavasz,
S örömmadár víg füttye énekel,
S zöld lomb között még nem sárgul panasz...
Hogy emlegetnék s megkönyeznék, sírván,
A hű cselédet rideg, puszta sírján.

Mijök volt nékiek az agg cseléd?
Miért emelnek ily élő emléket?
Adott-e az mást, mint béres tejét?
Talán még azt se, csak hitvány meséket.
Felejtve régen játék, dal, mese:
Hű szive az, mi nem lesz sohase.

Oh szép, mikor feledség-nyomta földbül
Kisarjad a szív, az elporhadott,
Mint rom felett a repkény ha kizöldül -
És kegyelet sír rája harmatot!
Oly szép, de ritka...! Pedig a szivér’
Nem jutalom a hitvány szolgabér.

A dajka sírján egyszerű halom.
Född el, virágzó tüske, puha pázsit;
Dúdolj fölötte lanyha fúvalom,
Dalokkal édesitsd szunnyadozásit;
Mondj szép regéket, sokszavú madár:
Színes pillangó, lengj álmainál!


Október végén, november elején szorgalmasan látogatjuk a temetőket. Ilyenkor még azok is útnak indulnak, akik különben nem szívesen járnak oda.
Mi hajtja, mozgatja az embereket? Talán a vágy, hogy megtegyünk valamit most, utólag, amit akkor, amikor itt volt az ideje, elfelejtettünk. Próbáljuk helyrehozni az elrontott dolgokat, megtenni egy-két elmulasztott lépést. Szeretnénk hinni, hogy egykor majd a mi sírunkra is kerül virág, mécses, lesznek olyanok, akiknek fontos a ránk való emlékezés.
Arany János verse régi szokásokkal telített világba vezet bennünket. A dajka, ki nem volt más, mint hű cseléd, sokszor jobban szerette a gyermeket szüleinél. Miért? Mert neki volt kapcsolata vele. Minden kapcsolat alapja az idő. Sokszor szeretnénk ezt elfelejteni, megváltoztatni, pedig inkább abba kellene energiánkat fektetni, hogy elfogadjuk, kihasználjuk ezt a tudást.
A végtelen Isten a véges világba vezetett bennünket, s ahogy mondja a költő:
„Felejtve régen játék, dal, mese,
hű szíve az, mi nem lesz sohase” Csak szívbéli értékeink maradnak meg az örökkévalóságnak.
Ilyenkor, október végén, november elején, amikor szorgalmasan járjuk a temetőket, érdemes lenne elgondolkodnunk azon, hogy jobbak vagyunk-e, mint tavaly ilyenkor. A sírokon észrevesszük a változást, az idő múlását. Figyeljük meg ezt magunkon is! S ahogy gondozzuk, ápoljuk őseink emlékét, úgy tegyük meg ezt saját lelkünkkel! Boronkai Zsuzsanna)



Nagytétényi Plébánia
A honlap az (em) ecclesia segítségével készült.
Sablon: © katolikus.hu
© (em), 2007-2008.   -   emecclesia.hu