Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Kiss Tamás: Öreg fa (2017.10.20.)

Kiss Tamás: Öreg fa
Meghajlik, gallya földet ér,
elenged lombot, ágakat.
Az ő ereje a gyökér
ott mélyen, lenn a föld alatt.

Ősz van. Hullanak a fáról a levelek. Ilyenkor kicsit jobban meg tudjuk vizsgálni a törzsüket.
Ez az évszak alkalmat ad arra is, hogy saját életünket nagyító alá tegyük. Ebben segít minket Kiss Tamás verse.
Mit csinál az öreg fa? Meghajlik. Mi hányszor hajlunk meg mások akarata, gondolata előtt? Milyen sokszor hajbókolunk akarva – akaratlanul vagy sokszor akár fölöslegesen.
„Gallya földet ér,…” mint a mi kezünk, amikor cipelünk szatyrot, bőröndöt, mert enni kell, öltözködni muszáj.
„elenged lombot, ágat,…” Ezt el kellene tanulnunk tőlük, a fáktól. Mi olyan görcsösen ragaszkodunk mindenhez, akkor is, amikor már szinte fáj. Ahhoz is, amihez nem is lenne muszáj.
A vers végén jön a csattanó, a lényeg.
„Az ő ereje a gyökér
ott mélyen, lenn a föld alatt.”
Mi az én erőm, mi tart meg szélben, hóban, napsütésben? Mi segít abban, hogy életemet élni tudjam? Talán először is a kérdő névmást kell kicserélni ott a mondat elején. Ki segít abban, hogy törzsem egyenes tudjon maradni?
Szent Pál így fogalmaz: „Mindent elviselek abban, aki erőt ad.” Ki ő? Jézus Krisztus, az igazi szőlőtő. Csak bele gyökerezve tudunk biztos úton haladni, hiszen ő maga az út, amin járnunk kell.
Ma vessünk egy pillantást egy lombját hullató fára! Aztán nézzük meg saját lombjainkat! Melyiktől kellene elszakadni ezen az őszön, hogy törzsünk egyenes lehessen? (Boronkai Zsuzsanna)



Nagytétényi Plébánia
A honlap az (em) ecclesia segítségével készült.
Sablon: © katolikus.hu
© (em), 2007-2008.   -   emecclesia.hu