Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Pilinszky János: Egy sírkőre (2018.11.02.)

Pilinszky János: Egy sírkőre
Túlhevített virágcsokor

Ma, halottak napján kicsit többet gondolunk azokra a szeretteinkre, akik már nincsenek közöttünk.
Valaki tréfásan hallottak napjának nevezte ezt a napot egyszer, hiszen mindenki hallott a halottról valamit.
A kérdés csak az, hogy mit. Néha el szoktam gondolkodni azon, rólam mit hallanak az emberek. Vajon kinek mit jelent, ha meghallja a hangomat, nevemet. Mert a halálunk utáni életet itt és most alapozzuk meg.
Tavaly november elsején a temetőben az ünnepi megemlékezésen azt mondta a polgári búcsúztató, hogy „a gyász nem múlik el, csak körbenövi az élet.” Milyen igaza volt. Körbenövi először a földi, utána a mennyei, az örök élet.
De mi történik addig itt a földön? Futunk, rohanunk valamiért, valakiért halálunkig hevülünk, ahogyan a költő fogalmaz. Csak nem mindegy, hogy kiért, miért.
Anthony de Mello azt írta: „Ami igazán él, annak meg kell halnia. Nézzétek a virágokat, csak a művirágok nem hervadnak el.” Tegyük e gondolat mellé Pilinszky János túlhevített virágcsokrát! Mi lesz az egyenlőségjel másik oldalán? Egy odaadott élet. Ezt kell átitatnunk sok-sok szeretettel, olyannal, amilyet Krisztus elénk élt. A feladat nem könnyű, de nem is lehetetlen.
Ma figyeljünk egy kicsit a hangokra! Halljuk meg Isten hívó szavát, a másik kérését, a szél susogását, az avar zizzenését! A következő napokban ne halottá, hanem hallókká váljunk, mert nem mindegy, hogy mit hallanak rólunk az emberek.



Nagytétényi Plébánia
A honlap az (em) ecclesia segítségével készült.
Sablon: © katolikus.hu
© (em), 2007-2008.   -   emecclesia.hu