Főoldal
 Események
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Linktár

Hétköznapi evagéliumok és gondolatok

« Vissza

Évközi 15. hét, péntek (2020.07.17.)

Evangélium

Húsvét táján az egyik szombaton Jézus vetések között járt tanítványaival együtt. Tanítványai megéheztek, tépdesni kezdték a kalászokat, és eszegették. Ennek láttára a farizeusok megjegyezték: „Nézd, tanítványaid olyant tesznek, amit szombaton tilos cselekedni!” Jézus erre megkérdezte: „Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor társaival együtt megéhezett? Hogyan ment be Isten házába, és hogyan ette meg a kitett kenyereket, amelyeket sem neki, sem a kíséretének nem lett volna szabad megennie, csak a papoknak? Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy a papok szombatonként a templomban megszegik a szombati nyugalmat, anélkül hogy vétkeznének? Mondom nektek: a templomnál is nagyobb van itt. Ha pedig értenétek, mit jelent a mondás: „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!”, akkor sohasem ítéltétek volna el az ártatlanokat. Mert az Emberfia ura a szombatnak is."
Mt 12,1-8

Elmélkedés
A különféle előírásokkal kapcsolatban két véglet látható. Az egyik abszolút pontosan, betű szerint betartja a törvényeket, a másik pedig egészen lazán veszi. A zsidó nép gondolkodásában, főleg a farizeusoknál, a mindent pontosan megtartani végleg érvényesül. Ezért bástyázzák körül a szabályokat újabb és újabb részletes előírásokkal. Úgy tűnik, ma a másik végleg felé csúszunk. Válogatunk kedvünkre, ami kényelmes, azt megtartom, nekem ne mondják meg, mit és hogyan kell tennem. Különösen az ünnepnappal vagyunk így. Alig tudunk mit kezdeni a vasárnappal. Sokszor egészen hétköznapi módon bánunk vele. Mi, keresztények, a szentmisére még elmegyünk, de azon túl már el is felejtjük, hogy kihez is tartozunk.
Milyen az én vasárnapom? Hogyan tudom ünneppé tenni? Mennyire tudok mindezzel jellé válni környezetemben? El merem-e mondani másoknak, hogy mi lenne a jó?
----

Jézus folyamatos megfigyelés alatt áll. A farizeusok mindent lépését, szavát, tettét figyelik. Várják, mibe lehet belekötni. Néhány szem kalász leszakítása nem nevezhető aratásnak.
Mi keresztények is hasonló helyzetben vagyunk. Látják tetteinket, életünket, hallják szavainkat. Vajon milyen példát, milyen képet mutatok a kereszténységről. Az ember hajlamos az általánosításra. Ha rosszat lát, nem azt mondja, hogy x ilyen, hanem azt, hogy a keresztények ilyenek. Éppen ezért kell napról napra kérni a kegyelmet, hallgatni Isten szavát, élni a szentségekkel, hogy az emberek látva jótetteinket dicsőítsék a Mennyei Atyát.
----

A babiloni fogság idején a választott nép számára a szövetséghez való tartozásnak egyetlen jele maradt meg, a szombat megtartása. Ekkor kezdték el körbeírni, mit jelent megtartani a heti pihenőnapot. Jézus korára a szabályozás egészen részletes lett, szinte gúzsba közötte az embert. Ismerjük Jézus kijelentéseit ezzel kapcsolatban. Ma egy újabb eseményt hallunk, amely a szombattal kapcsolatos. Jézus Dávidra hivatkozik, aki a legnagyobb király, akire sok helyen hivatkoznak. Dávid menekül, és a kitett kenyerekből, amelyeket már elvettek az oltár mellől eszik társaival.
Hogyan vagyok és a szombati nyugalommal, az ünnep, a vasárnap megtartásával? Ma mintha a ló túlsó oldalán landoltunk volna. Milyen sokan vannak, akik nem tudnak mit kezdeni egy ünneppel, egy pihenőnappal. Milyen sokan vannak, vagyunk, akik nem tudatosan tervezzük napjainkat, hanem ahogy esik, úgy puffan alapon.
Irgalmasságot akarok, nem áldozatot! Az irgalmasság a másik ember felemelése, azzal együtt, hogy jelzem neki, hogy nem jó helyen van, nem jó irányba halad.
Péntek van, legyen ma szempontom, hogy előre tekintek a vasárnapra, előkészítek mindent, amit csak lehet, hogy valódi pihenőnap, valódi ünnepnap lehessen!

---

A farizeusok állandóan azt figyelték önmagukban és másokban is, hogy hogyan tartják be – a lehető legtökéletesebben – a törvényt. Van benne valami elismerésre méltó is, de mégis alakjuk a szentírás világában negatívvá válik. A görcsös ragaszkodás azt eredményezte, hogy a betű vált a fontossá, és elveszett mögüle az ember.
Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot, halljuk Jézus szavát. Milyen nehéz irgalmasnak lenni! Mert amit én fontosnak, értéknek ismertem meg, azt szeretném másoknak átadni. Közben nem látom meg, hogy a másik miért tart mást fontosnak, értékesnek.
Természetesen nem lehet mindent szubjektívvé tenni. De az egyes cselekedetek mögött mégiscsak fel kell fedeznem az embert. A más, a tőlem különböző embert. Aki alakíthat engem, és akit és is tudok alakítani. Elsősorban példámmal, de gyakran szavaimmal, tetteimmel is.



Nagytétényi Plébánia
A honlap az (em) ecclesia segítségével készült.
Sablon: © katolikus.hu
© (em), 2007-2008.   -   emecclesia.hu